Örök téma a párok között, hogy az esetleges megcsalások, félrelépések lehetőségeit mennyire lehetséges, érdemes kiszűrni, ellenőrizni. Az egyik jellemző vélemény szerint, akit meg akarnak csalni, azt így is , úgy is felszarvazzák. Nem érdemes tehát kontroll alatt tartani a másik idejét és állandóan elszámoltatni minden percéről. Az ezzel ellentétes vélemény pedig az, hogy olyan, mint bizalom, alapvetően nincs, illetve nem jár. Azt ki kell érdemelni, amit viszont csak komoly ellenőrzéssel lehet felépíteni. Magyarán, ha a másik tudta nélkül, folyamatosan monitorozom a párom idejét, ellenőrzöm a telefon, facebook és egyéb kommunikációs csatornáit és ha évekig nem találok semmi gyanúsat, akkor engedhetek a pórázon egy kicsit. Úgy tűnik, az első egy elég nemtörődöm, fatalista, míg a második egy kontrollmániás és túlzottan féltékeny hozzáállás.

Alapvetően a hűtlenség bevállalása a párok többsége esetében két jól körülhatárolható okra vezethető vissza:

Az első, a hivatalos párkapcsolattal szembeni elégedettség, illetve elégedetlenség mértéke. Nyilvánvalóan minél boldogabbak vagyunk egy kapcsolatban, annál kevésbé valószínű, hogy félrelépünk. Amennyiben a felek igényei minden szempontból kielégítést nyernek, sem akkora késztetésük nincs a megcsalásra, sem pedig kockáztatni nem akarjuk a jól funkcionáló kapcsolatunk lerombolását egy numera kedvéért.

A második ok, maga a lehetőség jelenléte. Amennyiben egy ellenkező nemű ember szexuálisan közeledik felénk és valamely okból ez a személy felkelti szexuális érdeklődésünket és minden körülmény adott a beteljesüléshez, nos akkor sokan megdőlnek.

Míg a nők esetében az első ok dominál, a férfiaknál inkább a második. Természetesen a fordítottjára is számtalan példa van. Amikor a nő, a számára csodálatos partner mellett sem tud ellenállni egy sármos kolléga csábításának a csapatépítőn, illetve amikor a házasságával elégedetlen férfi keres kielégülést házon kívül. A különbség inkább ott ragadható meg a két nem között, hogy a férfiak inkább hosszú távon is a hivatalos párkapcsolat mellett űzik ezt a tevékenységet, míg a nők általában az új partner felkutatására használják fel ezeket a kalandokat. 

De térjünk vissza a bizalom és ellenőrzés kérdésére! Úgy tűnik, a helyes út természetesen középen van. Legyen bennünk egy egészséges bizalmatlanság, hiszen egy kapcsolat elején hiába tisztázzuk a kizárólagosságot, nem ismerjük a másikat eléggé ahhoz, hogy tudjuk, mennyire könnyen csábítható el. Ahhoz, hogy tisztába jöjjünk újdonsült párunk ezen oldalával, azonban nem a kontrollálás a megfelelő eszköz, hanem a beszéltetés és a megfigyelése a másik viselkedésének. Az emberek, de legfőképpen a nők szívesen beszélnek magukról és a múltjukról. Természetesen szépítenek és ferdítenek itt-ott, viszont ha a mondatok mögé tudunk látni, akkor feltérképezhetjük a hozzáállásukat a hűséghez. Szintén érdemes a viselkedését és a kapcsolati hálóját szemlélni. Amelyik nőnek sok férfi ismerőse, barátja, haverja van, akikkel  gyakran és több csatornán keresztül tartja a kapcsolatot, ott sejthetjük, hogy ebben a halmazban több ex-partner, epekedő udvarló, reménykedő száraz barát, vagy egyszerűen olyan férfiak találhatóak, akik adott körülmények között nem lennének ránk tekintettel...

A mai, internetre épülő kapcsolatrendszerben rendkívül könnyen lehet mozgatni akár egy több tucatnyi főből álló férfinyájat is, ha a nőnek erre van igénye. Ebből következően szintén baljós jel, ha a nőnek túl nagy az online jelenléte, ha túl sokat van internetes csoportokban, chat szobákban és fórumokon. A túlzott nethasználat egyébként is kapcsolatromboló, hiszen az értékes időt a hús-vér partnertől vonja el, ezért mindenképpen kerülendő. Ha feltérképeztük a fenti módon párunk "hűség profilját", ennek alapján dönthetünk a folytatás vagy a szakítás mellett. A fentiekből következően a féltékenykedésnek és a kontrollnak valóban nincs semmi értelme. Ha számunkra fontos a párunk hűsége, akkor ismerjük meg a lehető legjobban, figyeljünk rá, és ha nem alkalmas a kizárólagos társ szerepére, engedjük el. De ne éljünk csukott szemmel, ne gondoljuk, hogy mert mi kinyilvánítottuk, hogy párkapcsolatban élünk, automatikusan adottnak tekinthető a másik hűsége. Természetesen ne várjunk el hűséget akkor sem, ha mi sem vagyunk azok...