Mikor két ember összeköti az életét (papírral vagy papír nélkül) egy közös háztartásban, nemcsak az ágy és az asztal, de a költségek is közössé válnak. Logikusnak tűnik tehát, hogy ennek folyományaként a bevételek is közös kasszába kerüljenek. Sok párnál ez így is történik. A kérdés, hogy melyik fél exponál a közös kassza felett. Számos kutatás, itthon és külföldön egyaránt azt mutatja, hogy többségében a nők hozzák meg a pénzügyi döntéseket, magyarán a nők több pénzt költenek, mint amennyit megkeresnek, mivel férjük jövedelmének többsége felett is ők rendelkeznek. Ezt jól tudják a marketing szakemberek is, ezért szól a legtöbb reklám kifejezetten a nőkhöz, hiszen azt a  réteget kell megcélozni, amely az elkölteni való pénz felett rendelkezik. Vajon miért alakult ez így? Miért engedte át sok férfi a pénzügyek irányítását a nőknek? Miért a nők kezelik többségben a közös kasszát? Miért hívjuk közösnek, ha csak az egyik fél rendelkezik vele?

A válasz természetesen sokrétű és egyénenként eltérő lehet. Sok férfi merő lustaságból engedi ki a pénzügyi kontrollt a kezéből. Nem akarnak bíbelődni a sárga csekkek befizetésével, a rezsi és az élelmiszer költségeinek figyelésével, a gyerekek szükségleteinek anyagi vonzataival. Ezt az aprólékos és figyelmet igénylő macerát átengedik a feleségeiknek, aztán panaszkodnak, hogy az asszony csak követeli a több pénzt, nekik meg 20 forint csörög a zsebükben huszadika után.

Mások olyan családban nőttek fel, ahol természetes volt, hogy az anya a pénzügyminiszter, apa csak haza adta a fizetést, de cserébe elvárta, hogy minden bevásárlás legyen elintézve, minden költség legyen időben rendezve és még maradjon is nyaralásra, megtakarításra és szórakozásra is.

Véleményem szerint egy felelősségteljes, felnőtt férfi nem engedheti ki a kezéből a családja pénzügyi irányítását sem és nem terhelheti rá teljesen a feleségére. A közös kassza ugyanis több csapdát is jelenthet. Általában a férj jövedelme a magasabb (tudom, hogy vannak kivételek, de ettől most tekintsünk el), tehát ő tesz be többet a közösbe. Sajnos az ember könnyebben hoz rossz pénzügyi döntéseket, ha zömmel nem a saját verítéke által megkeresett pénzt költi, hanem másét. A feleség könnyebben ad ki felesleges kiadásokra pénzt, ha annak többségét nem ő kereste meg. Az ember alapvetően azt értékeli csak, amit saját maga állít elő, ez a pénzre fokozottan érvényes. A kiadások megtervezésekor, amennyiben gyerek is van, azért a feleség szava a döntő, mert a férjek általában nincsenek tisztában a gyerekkel kapcsolatos költségek sokrétegűségével és mértékével. Ez szintén rossz viselkedési minta. Nem szabad engedni, hogy a feleség határozzon meg minden, a gyerekkel kapcsolatos pénzügyi döntést, ha csak nem akarunk egy végtelen fogyasztási spirálba kerülni.

A nők többsége nem a bevételhez igazítja a kiadásokat, hanem egy ideális életszínvonalhoz próbálja igazítani a bevételeket. Magyarán a férjét fogja hajszolni, hogy hozzon haza több pénzt. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, azonban foglalkozni kell a gyerekekkel kapcsolatos kiadásokkal és azok megtervezésével. Lehet, hogy le kell mondani különórákról, sportfoglalkozásokról, márkás ruhákról azért, hogy a családi költségvetés egyensúlyban maradjon. Míg nagyanyáink idején a nők többsége kitűnően tudta beosztani a mainál jóval kisebb jövedelmeket, korunk lányait és asszonyait (tisztelet a kivételnek) elhülyítette a fogyasztói társadalom és a mögötte dübörgő marketing gépezet. Ebben tehát egy mai férjnek és apának több szerepet kell felvállalnia a saját jól felfogott érdekében...

A külön kassza ellenzői, akik általában a nők, azzal érvelnek, hogy közös háztartás és főleg közös gyerek esetén lehetetlen a külön kasszák működtetése. Úgy gondolom, hogy amennyiben a felek között van minimális kommunikáció, empátia és értelem, akkor úgyis lehet egy családot gazdaságilag üzemeltetni, hogy nem olvad össze a két fél jövedelme teljesen. A közös kiadások finanszírozását lehet fele-fele arányban, vagy a fizetések arányában megosztani, e mellett pedig a jövedelmével mindkét fél szabadon rendelkezik. Ha valamelyik fél anyagi bajba kerül, akkor természetesen a másik fél kisegíti a saját kasszájából. Így senki sem frusztrálódik, hogy olyan dolgokra megy el a megkeresett jövedelme, amit ő nem igazán akart megvenni. A módszer hátránya, hogy több kommunikációt, odafigyelést és tervezést igényel mindkét féltől.

Összefoglalva a lényeget, a férfinak előnyösebb a külön kassza, viszont ehhez több munkát és odafigyelést kell tanúsítaniuk, hogy a családjuk pénzügyi helyzete stabil maradhasson. Természetesen szögezzük le, hogy a férfiak között is sok a pénzügyileg felelőtlen ember, nekik tényleg jobb, ha egy erős jellemű asszonynál tartják a családi pénzes kassza kulcsait.