A húsboltba belépve a pulton sorakoznak a legkülönfélébb termékek. Ezeket pásztázva a kedves vásárló eldöntheti, hogy az állat nemesebb részéből vagy egy másod-, harmadosztályú húsból kívánja elkészíteni a vasárnapi ebédjét. Méregetjük, vizsgálgatjuk, melyik számunkra a legoptimálisabb áru, hogy aztán az asztalra kerülve a kívánt eredménnyel tudjunk szolgálni a tisztelt fogyasztóközönségnek. Persze, mielőtt a kirakatba kerülnek, hosszas előkészületek történnek, hogy a lehető legjobb formába hozzák az eladni kívánt javakat.

Az utcára kilépve is hasonló a helyzet. A hölgyek felöltöznek, megfésülködnek, sminkelnek, hogy a nézőközönségük számára megfelelő hatást tudjanak elérni. Majd jönnek a kritikus szemmel vizslató férfiak, akik úgy tekintenek rájuk, mint egy darab húsra. Úton-útfélen hallom, olvasom, hogy milyen remek kritikai érzékkel rendelkeznek, na, nem csak a férfiak, a hölgyek is. Már-már úgy tekintenek egymásra az emberek, akár a kirakati portékára. Olyan precíz pontossággal tudják megállapítani a hibákat, hogy bármelyik mérnök megirigyelhetné a teljesítményüket. Minap egy népszerű facebook oldal egyik posztjába botlottam, ahol két hölgy fotóját hasonlították össze / hozzáteszem, nem hiszem, hogy bármelyikük is jelentkezett volna erre a megtisztelő feladatra /.

Természetesen hozzászólások tömkelege érkezett, melyekben kiváló kritikákat fogalmaztak meg. Értem én, hogy egy embereket szórakoztató oldal reprezentatív felmérést igyekezett készíteni, hogy a férfiak többségének a vékony, vagy teltebb hölgyek a zsánerei, de arra lennék kíváncsi, milyen konzekvenciát vontak le olyan típusú hozzászólásokból, hogy a "csontokkal csak a kutyák játszanak" vagy a férfiasságukat a hölgy melyik testrészén pihentetnék meg...Természetesen minden hozzászóló hím egyed tökéletes testalkattal, megfelelő méretű "szerszámmal" és magas intelligenciával rendelkezett, de abban is biztos vagyok, hogy a kritikákat megfogalmazó hölgyek is álom alakkal és hibátlan arcbőrrel, olyannal, amin még a Photoshop is értetlenkedve néz, hogy mit akarhatnak javítani rajta. Ezek után felmerül a kérdés, hogy valóban kilóra mérjük egymást? A külsőségek alapján döntünk, hogy milyen az ideális pár számunkra?

Így már érthető is, miért fontosak a társkereső és egyéb oldalakon feltüntetni a pontos adatainkat. 90-60-90 ugye? Ha jól tudom, ezek az ideális hölgy méretei és minden férfi pontosan erre vágyik. Hölgyeim, elő azokkal a centikkel és ha valamelyik szám nem stimmel, rohanjatok az edzőterembe vagy a legközelebbi plasztikai sebészhez, hiszen ha nem felelnek meg az adott kritériumoknak, nem lehetnek első osztályú áruk. Az, hogy a kisugárzás, az intelligencia nem fontos, a levágott csirkénél sem kíváncsi senki, hogy milyen belső értékkel bírt. A lényeg, hogy elérje a vágósúlyt és már kerülhet is ki a hentespultba. Az utca, a facebook a mi piacterünk, ahol mindenki eldöntheti rólunk, hogy mennyit érünk.

A tönkrement párkapcsolatok és házasságok remek statisztikával szolgálnak, hogy valami nagyon elromlott. Azt tudomásul kell venni, hogy jobb mindig van. Olyan nincs, hogy valakinél nincs szebb, jobb vagy okosabb. Elköteleződünk valaki mellett, de az idő vasfoga mindenkin fog. Egy idő után amortizálódik és változik az a tökéletesnek hitt test, az évek múlásával már senki sem lesz első osztályú áru. Sem a nő és sem a férfi. A megoldás persze az, hogy továbblépünk és az elhasznált terméket hátrahagyjuk, mehet a feldolgozóba, majd csak újrahasznosítják valami módon.

A média is élen jár abban, hogy a nők millióinak önbizalmát rombolják, hogy mindenáron meg akarjanak felelni valami elképzelt és egyben torz ideálnak. Remek példa erre az országos szépségverseny. A legfelkapottabb húspiac, ami hatalmas népszerűségnek örvend. Szubjektív vélemények alapján kikiáltunk egyetlen nőt, mint a legszebbet. De valóban lehet ő az etalon? Egyetlen évig mindenképpen és ez egy hatalmas eredménynek minősül. Nem annak örülünk, hogy valaki első helyezést ért el egy sportversenyen, vagy valaki a tudásával kiemelkedik a többi ember közül, hanem testi adottságokat veszünk górcső alá, ami legfőképpen genetika. Ezek szerint, ha megáldott minket az ég megfelelő méretekkel, szép arccal, ami aztán teljesen szubjektív, máris lehetünk mi valamiben a legjobbak. De vajon hol vannak a valódi értékek?

Kedves Hölgyeim! Kérlek, ne higgyetek ennek a torz világnak, ahol a külcsín a legfontosabb érték! Tudnotok kell, hogy mindegyikőtök gyönyörű, a maga módján. Ne akarjatok megfelelni egy olyan ideálnak, ami a valóságban nem is létezik! Mindegyikőtök különleges valamiért, mindegyikőtökben van valami, ami egyszeri és megismételhetetlen. Az, hogy mindig lesznek olyan emberek, akár férfiak és nők is, akik kritikával fognak illetni, mert vékony vagy, mert van egy kis pocakod, vagy mert szeplőid vannak, vagy mert éppen szültél és feláldoztad a tested egy csodáért, vagy éppen megjelentek a ráncaid, ezek mind-mind természetes dolgok, amik az élet velejárói, de ettől vagytok azok, akik. Szóval legközelebb, amikor kiléptek az utcára és elvegyültök a többi "áru" között, azt tegyétek büszkén és emelt fővel, hiszen gyönyörűek vagytok kívül-belül, és aki ezt nem így látja, nem érdemel meg egy csepp figyelmet sem Tőletek.