Férfi
Az igazi férfi úgy teremt, hogy nem a pénzét lobogtatja, hanem maradandót alkot szavaiból és tetteiből.
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Az igazi férfi úgy teremt, hogy nem a pénzét lobogtatja, hanem maradandót alkot szavaiból és tetteiből.
Soha nem tartoznék olyan klubhoz, amely felvesz engem tagnak.
A tagadás álfedezék és sohasem véd!
Sajnos december 16-án ő is itthagyott bennünket, 37 évesen...egy nagyszerű művész, csodás énekhanggal, közvetlen, vidám, optimista, mindig mosolygós és kedves természetével...hiányozni fog!
Emlékezetére az egyik legszebb dalának szövege, melynek a zenéjét is ő szerezte, magyarul és angolul / hallgassátok meg a You Tube-on! /:
Shine! /Ragyogj!/
Két lábbal állj a földön,
mondogatják sokan,
térj ki a sorsod elől,
csendben, biztonságosan.
Lottózz csak minden héten,
várd, hogy gazdag legyél,
de minden tűnni hagyott álom
szívbe hasító pengeél.
Tartsam ezt az őrült tempót,
hogy le ne maradjak?
Hagyjam kihunyni a képzeletet,
ne keressek új utakat?
Nem kéne kilépni inkább,
és élni az életet?
Megbocsátom-e valaha magamnak,
hogy még elbukni sem merek?
Ragyogj, ahogy üvegszilánk a porban felszikrázik,
minden egyenes, tudod, elhajolni vágyik,
halld meg a hívást, nem színlelhetsz mindhalálig,
lépj az útra, melyen az élet szentsége irányít.
Ne toppanj meg minden földi határnál,
ragyogj, ahogy mindig is ragyogni akartál,
teremtő vagy és teremtett, az élted áldás,
tiéd a világ, legyél benne lámpás!
Friss színek és formák nélkül
milyen lenne a világ?
Hagyd az öreg kazettákat,
hallgasd az élő szimfóniát!
Mi van, ha az életemet
a mennyei kezekbe teszem?
Még akkor is azt mondják,
elment az eszem?
A lélek a világba úgy születik bele,
mint az egyszarvú forró lehelete,
miért maradnál hát szürke és félénk,
érintsd meg, itt van közel a kék ég!
Lennék, ha tudnék,
másvalaki, tudom, mit várnak még,
de csak az lehetek, aki vagyok,
hogy legyek hűvös, ha lángolok?
Aki szeret, szívesen öregszik meg veled, kívánva, hogy előbb múlhasson el, mint Te, mert nem tudná elviselni az elvesztésedet!
A boldogság titka: a jó egészség és a rossz memória...
A tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud.
Ha már jók nem tudunk lenni, legalább udvariasak legyünk. /Kosztolányi Dezső/