Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Riporter: - Ne haragudjon, hogy az utcán megszólítjuk, riportot készítünk. Azt kérdeznénk csak, hogy hogy látja, volt-e itt valaha remény?
- Bocsánat, én igazából nem vagyok idevalósi...
- De nem konkrétan itt, a városban, hanem érti...
- Nem, sajnos nem egészen. Bevallom, nem ismerem a szót. Hogy mondja? Remény?
Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.
A Föld az univerzum elmegyógyintézete.
Az üres gyomor és az összetört szív a legnagyobb tanítóid az életedben.
Ha a munkavégzés olyan egészséges, miért nem a betegekkel csináltatják?
Olyan vagyok, kinek étvágya, életkedve és lelki békéje megy a levesbe...dupla tagadással, negatív szorzással, ami persze plusz: egy senki vagyok!
Akár meg is halhatnék. Csak kevés csodát bírunk el. Ha mégis találunk csodát, kiöntjük kicsi adagokba. Utána kiegészítjük, becsomagoljuk és tízezer szűrőn engedjük át előtte, míg nem marad más, mint az értelmetlen tények sora.
Ha felveszem a fejhallgatót, miért nem a fejemet hallom?
Sohasem tudhatod, hogy milyen bátor vagy: csak ha nincs választásod!