Végkielégítés
Ha a pornószínészt kirúgják, kap végkielégítést?
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Ha a pornószínészt kirúgják, kap végkielégítést?
Olyan pasit keresek, aki miatt szerelmi bánatom legyen...Nem másért, de van 10 kg súlyfeleslegem, amit nyárig le kéne adjak.
Menekülj minden olyan kapcsolat elől, ami magánnyomozót csinál belőled. Ha úgy érzed, hogy át kell nézned a telefonját, megkérdőjelezned a történeteit vagy apró nyomokat kell raknod össze, csak hogy biztonságban érezd magad. Ez nem szerelem, ez szorongás.
Egy egészséges kapcsolatban nem érzed úgy, hogy folyton a határán állsz, hogy kitalálj valamit. Békét ad neked. Mert az igazság az: amikor valaki neked való, nem fogsz késztetést érezni, hogy "nézz". A tetteid máris passzolnak a szavaidhoz.
Mi van, ha úgy érzed, nyomoznod kell? Ez a megérzésed, azt üvölti, hogy valami nem stimmel...Ne hagyd figyelmen kívül, a megérzéseidre mindig hallgatni kell.
Nem szerelmes detektívnek születtél. Biztonságban, kiválasztottnak és kényelemben kellene érezned magad. A megfelelő embernél nem fogsz mindent megkérdőjelezni...És végre megérted, miért érted be kevesebbel eddig.
Figyeld a szemét, ha kérdezel tőle valamit. Ha balra és felfelé néz, akkor az emlékezetét használja, tehát valószínűleg igazat mond. Ha jobbra és felfelé néz, akkor a kreatív központja aktív - vagyis éppen most találja ki a történetet. A testbeszéd soha nem hazudik, még ha száj igen is...
Eddig nem tudtam, hogy ilyen ronda vagyok...egészen addig, míg már a Facebook is azt kérdezte: "Biztos ezt állítod be profilképnek?"
Drágám..! Emlékszel? Pár hete elmentél pecázni. Most hívott a Csuka, hogy le fog ikrázni...
Ha valaki akar téged, nem leszel összezavarodva. Nem fogsz találgatni, és nem kell a sorok között olvasnod. A tisztánlátás nem túl nagy kérés; ez a tisztelet minimuma. Amikor valaki vegyes jelzéseket küld, az azt jelenti, hogy akarja a veled járó előnyöket, de a felelősséget, hogy téged válasszon, már nem. Ez nem szeretet, hanem érzelmi kényelem.
Hatvan felett már nem szerelmet keresünk, hanem szövetségest a békénkhez...
Van egy pont az életünkben, amikor a szerelem már nem elég! 60 felett társat keresni? Mondjuk ki végre őszintén: Ez már nem romantika...ez már döntéshozatal. Mert ebben a korban már senki nem érkezik üres kézzel. Nem "lehetőséget" hozunk egymásnak, hanem egy komplett életet. Múltat. Szokásokat. Rögzült működéseket. És egy csomó kimondatlan szabályt arról, hogy mi fér bele - és mi nem.
És persze mindenki azt mondja: "én már nem akarok játszmákat". De valahogy mégis mindenki érzékenyebb lett. Gyorsabban húz határokat. Kevesebbet tűr. És sokkal hamarabb mondja azt: "köszönöm, inkább nem." Mert már tudjuk, milyen az, amikor rossz irányba megyünk. És már nem akarjuk kivárni a végét.
60 felett nem az a kérdés, hogy van-e kémia. Van. Hanem az, hogy a valóságban működünk-e. Hogy elférünk-e egymás napirendjében. Egymás csendjében. Egymás tempójában. Mert már nem akarunk mindent felborítani. Nem akarunk új életet kezdeni. Nem akarunk "majd együtt mindent megoldunk" történeteket. Már volt. És nem mindig lett jó vége.
Ezért inkább számolunk. Számoljuk, mennyit kellene engedni. Mennyit kellene alkalmazkodni. És leginkább azt, hogy megéri-e. És itt jön az a rész, amit kevesen mondanak ki: 60 felett már nem a másik embert választjuk. Hanem azt az életet, amit vele együtt kapunk. A szokásaival. A múltjával. A terheivel. És sokszor nem az a kérdés, hogy szerethető-e. Hanem az, hogy együtt élhető-e. És talán ezért van az is, hogy erről a témáról ritkán beszélünk hangosan. Nem kommentelünk. Nem vitázunk miatta. Csak csendben olvassuk...és magunkra ismerünk.
Mert valahol egy kicsit szégyelljük, hogy ennyire nehéz lett. Hogy ennyire számolunk. Hogy ennyire óvatosak vagyunk. Pedig ez nem gyengeség. Csak tapasztalat. És egy kis fáradtság.
És ha ezt most csak elolvastad...de nem szólsz hozzá - lehet, hogy pont rólad szól. Szóval 60 felett a társkeresés nem arról szól, hogy megtaláld az igazit. Hanem arról, hogy találsz-e valakit, aki mellett nem kell feladnod azt, aki lettél. És aki mellett nem kell újra elkezdened bizonyítani. Mert talán ez az igazi luxus: nem az, hogy valaki szeret. Hanem az, hogy valaki mellett végre nem kell védekezni.