Sokan vagyunk az élet utolsó negyedében...Az idő mindig meglep, hogy milyen gyorsan telik.

Mintha csak tegnap lett volna, hogy fiatal voltam és készen állnék a felnőtt élet elkezdésére. És bizonyos értelemben olyan, mintha ez évezredekkel ezelőtt lett volna...és azon tűnődöm, hová tűntek az évek..?

Tudom, hogy mindent átéltem. Emlékszem minden reményemre, álmomra. Emlékszem a terveimre. És hirtelen itt vagyok az élet utolsó negyedében. Hogyan értem ide ilyen gyorsan? Hová tűntek az évek és hová tűnt a fiatalságom?

Emlékszem, hogyha ránéztem az idősebb emberekre, és arra gondoltam, mennyi időbe telik, míg eljutok oda, ahol ők vannak. Hogy még fiatal vagyok, hogy sok-sok év áll előttem. Akkor még csak eszembe sem jutott, hogy ott legyek, ahol most vagyok...És mégis itt vagyok.

Barátaim - már akik még élnek - nyugdíjasok, mind ősz hajúak, sokkal lassabban mozognak, mint volt, és ha rájuk nézek, idősebb embereket látok. Van , aki jobb, és van, aki rosszabb állapotban van, mint én. Én még szerencsére egész jól vagyok. De látom a nagy különbséget. Ők már nem a fiatalos, gondtalan élettel teli barátok. Akárcsak én, a kor megmutatja. És most már azok az idősebbek vagyunk, akikre anno ránéztünk, és azt hittük, hogy még messze van.

Úgy találom, hogy a délutáni szundikálás nemcsak élvezet, hanem szükségszerűség is. Most beléptem az életemnek ebbe az új évszakába, teljesen felkészületlenül a kellemetlenségek, fájdalmak, energiavesztés és erővesztés, képesség ellen, hogy megtegyem, amit még tudtam, de néha nem tettem. Legalább tudom, hogy bár az utolsó negyedében vagyok az életemnek, és fogalmam sincs, hogy meddig lesz ez a negyedév...

Igen, vannak dolgok, amiket bárcsak sose tettem volna meg. Mégis hálás vagyok azokért, amit megtettem. Ez mind egy életről szól. És ha még nem vagy az utolsó negyedében, szeretnélek emlékeztetni, hogy gyorsabban jön majd, mint várnád. Csináld meg azokat a dolgokat, amiket még mindig szeretnél, minél hamarabb. Ne halogasd. Az élet gyors lábakon jár. Tedd meg ma, amit tudsz. Nincs ígéret, hogy látni fogjuk mindannyian az élet évszakait. Élj a mának.

Mondd ki a szavakat azoknak, akiket szeretsz. Gyakran. Remélhetőleg néhányan értékelni fogják azokat a dolgokat, amiket értük tettél. És ha nem, az sem baj. Csak próbálj meg boldog lenni. Végül is ez a te döntésed. És ne feledd, az egészség kincs, nem a vagyon, az arany, a tulajdon, vagy a banki egyenleged. Lehet, hogy azt hiszed, hogy a legjobb kimozdulni, de higgy nekem, jobb hazajönni...

Lehet, hogy elfelejted a neveket, és ez rendben is van, mert néhányan már elfelejtették, hogy ismertek téged. De ha mégsem és találkozol valakivel, aki rádköszön, és te nem ismered meg, csak mondd azt neki: " Jaj, bocsánat, hogy nem ismertelek meg, úgy megváltoztam!". Az önirónia mindig segít... Akikkel korábban törődtél, elveszítheted az érdeklődésed irántuk. Ha elalszol a kedvenc olvasó székedben, maradj ott. Öregedni csodálatos dolog. Kényelmes. Tele van olyan emlékekkel, amiket sosem lehet megunni. Ez egy nagyszerű kincs.