Szeretek egyedül lenni. Nem azért, mert nem érdekelnek mások. Hanem mert a nyugalom nekem többet ad, mint a kényszeres beszélgetések. Szeretem a csendes reggeleket, amikor nincsenek elvárások. A hosszú sétákat, ahol végre hallom a saját gondolataimat. Azokat a pillanatokat, amik csak az enyémek. Régen féltem a csendtől...Ma, már vágyom rá. Mert amikor már nem másoktól várod, hogy betöltsék az ürességet, rájössz, hogy valójában sosem volt üres... Csak, egy tér, várva arra, hogy megértsd. Az egyedüllét nem magány. Hanem tisztánlátás. És a csendben, végre találkoztam azzal, akit mindig is kerestem. Saját magammal.