Siker nem birtokolható
Sikeres ember az, aki sokat nevetett és sokat szeretett. Sikeres, aki élvezte az igazi, értékes nők bizalmát, a komoly férfiak tiszteletét és a gyerekek őszinte szeretetét. Abban az esetben, ha megpróbálok logikusan gondolkozni, akkor azt mondanám, hogy a siker egy kapu, ami soha nem nyílik ki teljesen.. Mindig csak résnyire. Épp annyira, hogy meglásd azt, hogy van tovább az életben. Mindig van tovább.
És ez a siker furcsa kettőssége: örülsz valaminek, és miközben örülsz, már érzed is, hogy ez még nem a csúcs, ez nem az Everest, ez csak egy kis magaslat, ahonnan tovább látsz és látod a végtelen, meg nem mászott lehetőségeit az életnek. Ahogy ott állsz ezen a kis magaslaton, megérzed a szelet, ami mindig akkor érkezik, amikor éppen elégedett lehetnél. Ez egy kicsit olyan, mintha az élet finoman vállon pöckölne, hogy látod, szép ez is, de gyere , gyere tovább! Van még erre is. És azt hiszem, hogy ez a titok lényege.
A siker azért ennyire értékes, mert ha az ember gondolkozik, akkor rájön, hogy az bizony nem birtokolható. Miért? Azért, mert a milliárdos is látja a meg nem mászott hegyeket, Don Juan is látja a meg nem hódított nőket. József Attila érzi, hogy van még fájdalom, amit nem tanított meg a világnak, és Van Gogh is érzi, hogy maradt még csillagos ég, ami nem festett meg...