Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak rólad. Először is: az, hogy más mit gondol rólad, az nem a te dolgod. Nem mintha rajtad járna az eszük. Folyamatosan a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. Ha mégis valami rosszat gondolnak rólad, az egyértelműen az ő problémájuk. Szóval ne foglalkozz velük.
Tudod miért van ma ennyi egyedülálló ember? Nem azért, mert eltűnt a szerelem, hanem azért, mert mindenki a régi idők őszinte, mély szerelmét keresi egy olyan világban, ahol minden az azonnali figyelemről szól. Régen az emberek lassan építették fel a kapcsolataikat, ma úgy görgetnek egymás között, mintha egy webáruház kínálatát néznék... És ezt hívják ismerkedésnek. Azonnali érzelmeket, azonnali visszaigazolást és tökéletes kapcsolatot akarnak, erőfeszítés nélkül. Pedig a valódi szerelem nem egyik napról a másikra születik. Következetességből, hűségből, áldozatokból és abból, hogy akkor is kitartasz a másik mellett, amikor nehézzé válnak a dolgok. Ma viszont, amint elmúlik az újdonság varázsa, sokan inkább továbbállnak és keresnek valaki újat. Pedig a szerelem nem tűnt el. Az emberek egyszerűen már nem becsülik azt, amit a valódi szerelem valójában megkövetel...
Mindig furának tartottam azt a helyzetet, amikor két ember, akik egyszer szerették egymást, vagy csak fontosak voltak egymásnak, később idegenként néznek egymásra. Nem feltétlen tragédia történt, egyszerűen csak elváltak az útjaik. Volt köztük valami, barátság, szerelem, egy kapocs, egy híd, és az a híd már nem áll. Ismered azt a pillanatot, amikor összefuttok az utcán, egy közösségben, egy társaságban? Az a furcsa, kellemetlen tekintet, amikor mindketten tudjátok, hogy volt köztetek valami, de most már nincs. Marad a sutyorgás a barátokkal, vagy a gondolatok hazafelé...Miért pont ott? Miért pont ő? Az ember jeleket keres az univerzumban, a véletlenekben. Lezárást, vagy talán egy újra nyitás reményét, vagy csak azt, hogy ennek így kellett történnie.
Tudod mit? A te érzéseid igazak voltak, talán az övéi is. És ezt fontos kimondani, még akkor is, ha rengeteg kérdés maradt válasz nélkül. Mert amikor az agy ezt elfogadja, legitimmé válik minden, amit éreztél. Nem azt kell kérdezned, hogy miért szerettél, hogy hogyan tudtál ennyit adni magadból, vagy miért történt ez veled. Nem vagyok terapeuta, nem vagyok pszichológus, tanácsot nem akarok adni senkinek, de szerintem mindez azért történt, hogy tudd, amit egyszer éreztél, az igaz volt, és ezt nem veheti el tőled senki. Erős vagy, nem azért, mert nem fáj, hanem azért, mert már annyiszor fájt, és mégis itt állsz, mégis mész tovább az úton. Persze, hogy fáj, ez mindenkinek fáj, de a tény az, hogy nem törtél meg teljesen.
Állj meg egy percre. Tudom, hogy néha eleged van ezekből a gondolatokból, mintha nem segítenének, csak nyugtatnának, de az erő benned van, hogy tovább lépj a helyzeten, saját magadon, hogy elhidd, amit éreztél, az te voltál. Nem akarok többé a múlton agyalni. Meghallgatom a kedvenc dalomat, megacélozom magam újból és mély levegőt veszek egymás után. Tudom a célom, tudom, mit érek, tudom, hogy ez fáj, és azt is tudom, hogy a fájdalom néha tanító. Most csukd be a szemed. Vegyél egy mély levegőt. És emlékezz, nem vesztettél, hanem úton vagy.
Ha nincs senkid és nem vagy boldog, nézz körül a társkereső oldalakon. Akkor se lesz senkid, de szinte örülni fogsz neki!
Vacsorázok, közben tévézek. Reklám. Először körömgomba, utána hüvelygomba, végül fosás ellen valami szar. Már nem is vagyok éhes.
Minden ember tudja, hogy egyszer meg fog halni, csak senki nem akarja elhinni. Úgy él, mintha ez a földi élet örökké tartana. Közben tudjuk, hogy nem. És valahol ott van a hátsó lebenyünkben az információ, hogy lesz egy örökkévalóság, de mégis mintha minden erről a földről szólna. Ez az élet rövid, múlandó, és arról szól, hogy ne vesztegesd el az életedet azokért a dolgokért, amik itt maradnak...
Valahányszor hiányzik, emlékeztetem magamat arra, hogy megvolt a lehetősége, hogy engem válasszon...és nem tette.
Ha tudni akarod, milyen ember valójában valaki, nézd meg, kikkel veszi körül magát. A gyenge emberek olyanokat választanak, akik mindig egyetértenek velük. Az erősek olyanokat, akik mernek ellentmondani. Mert a fejlődés nem a kényelemből születik. Hanem az igazságból. A környezeted mindig elárulja ki vagy valójában. Ezért válaszd meg bölcsen, hogy kiket engedsz magad mellé. Az igaz barátok és az őszinte emberek nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél - hanem azt, amire szükséged van a fejlődéshez.