Mit is küldjek?
- Szerelmem, ha alszol, küldd el nekem az álmaid...ha sírsz, küldd el a könnyeid...ha nevetsz, küldd el a mosolyod...
- Éppen sz@rok. Akkor most mit küldjek?
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
- Szerelmem, ha alszol, küldd el nekem az álmaid...ha sírsz, küldd el a könnyeid...ha nevetsz, küldd el a mosolyod...
- Éppen sz@rok. Akkor most mit küldjek?
Annyira gyerek vagy még, hogyha szerencséd van, a szüleid egész életedben ott álltak mögötted. Hóban, fagyban, szinte észrevétlenül, és pont ezért nem becsülöd meg őket. És azt hiszed, hogy még lesz időd kérdezni, meg megérteni, meg meghallgatni őket. És ebben az a szörnyű, hogy nagyon későn kezdesz el emberként tekinteni a saját szüleidre...
Gyerekként persze óriásnak látod őket, aztán később akadályoknak, mert nem mehetsz bulizni, végül sajnos sokszor hibának. És csak nagyon későn érted meg azt, hogy a szüleid pontosan olyan elveszett emberek voltak, mint most te. És könnyebb arra emlékezned, hogy mit nem adtak meg neked, mint arra, hogy mit igen. Könnyebb észrevenni a hibáikat, mint észrevenni mondjuk az elmaradt álmaikat, meg a kihűlt fáradtságukat. Mindent félretoltak azért, mert téged etetni kellett, meg fizetni kellett. Meg ott kellett neked lenni akkor is, amikor a föld az éghez ment és már semmi erejük nem volt semmire.
Ja, arra kurvára ne várj, hogy egyszer könnyebb lesz beszélni velük. Nem lesz. Mert egyszer csak ott fogsz majd állni egy üres szobában vagy egy sír előtt, és akkor barátom, már hiába bocsátasz meg, meg hiába szeretnél még megkérdezni valamit. Akkor már nem válaszol senki. És azt a fájdalmat, még maga a Jóisten sem fogja tudni csillapítani. Úgyhogy szeressétek a szüleiteket, ameddig még itt vannak köztetek, köztünk. Legyen úgy!
Az emberek 79 százalékának fogalma sincs, hogy ők az a bizonyos 79 százalék, és arról sem, hogy kik tartoznak a maradék 21 százalékba.
Elhunyt kardiológus kollégám síremlékére gyönyörű szívet faragtak. Ezek után nem merek meghalni. Nőgyógyász vagyok...
Ne feledjétek, ha egy kapcsolat tönkremegy, sosem szabad csak az exet hibáztatni. Mindig két ember a hibás. Az ex és az anyós.
Nem tudod megmenteni a párkapcsolatodat valakivel, aki szerint a probléma mindig a TE reakciód és soha nem az Ő viselkedése.
Mert ezzel minden vita végén te maradsz az, akinek változnia kell: legyél türelmesebb, kommunikálj jobban, ne reagáld túl és értsd meg őt.
Közben az ő viselkedése nem változik, mert minek is...
Így az érzelmi befektetésed lassan veszteségessé válik, mert folyamatosan önmagadat próbálod javítani azért, hogy elviselhetővé tedd azt, amin a másik nem hajlandó változtatni.
Kérdésem feléd: Mit akarsz még magadban megjavítani, hogy végre működjön? De tudd: egy egészséges párkapcsolat nem attól lesz működőképes, hogy az egyik fél egyre többet dolgozik önmagán...
Mindenkinek annyit érsz, amennyit tesz érted. Sem többet, sem kevesebbet.
Srácok, ha csajozni akartok, felejtsétek el a Tindert. Használjátok a Facebook Market Place-t, keressetek a menyasszonyi ruhára, szűrjetek méretre és megvan a környék összes frissen elvált nője!