Akik szeretnek egyedül kávézni...
Nem mindenki unja, ha egyedül ül be egy kávéra. A pszichológia szerint ez egy jellegzetes személyiségtípus erőssége lehet.
Van, aki számára a kávézás társas esemény: barátnős kibeszélés, randi előtti izgalom, munkahelyi pletyka. És van, aki szándékosan egyedül ül be egy kávézóba, rendel egy lattét, vagy cappuccinot, elővesz egy könyvet, vagy csak nézi az utcát, az ott elsétáló embereket. Nem vár senkit, nem siet sehova. Egyszerűen jól érzi magát. Bevallom, én is minden nap, az ebéd utáni sétát követően beülök a város főterén lévő étterem teraszára és megiszom a napi cappuccinomat, élvezem a napsütést(ha van), bámulom az embereket és csak egyszerűen jól érzem magam.
Sokáig a közgondolkodás hajlamos volt az egyedüllétet magányként értelmezni. Pedig a pszichológia ma már árnyaltabban látja a kérdést: aki szeret egyedül kávézni, gyakran nem elszigetelt, hanem tudatosan választja azt a fajta minőségi időt. Ez pedig bizonyos személyiségtípusra utal.
Az egyedül kávézás pszichológiája: nem magány, hanem feltöltődés
Az első és legfontosabb különbség: Az egyedüllét és a magány nem ugyanaz. A magány hiányérzet, amikor társas kapcsolatra vágynánk, de nem kapjuk meg őket. Az egyedüllét viszont lehet választás, sőt igény. A pszichológiai kutatások szerint azok, akik képesek élvezni az egyedüllétet, magasabb szintű önszabályozással és érzelmi stabilitással rendelkeznek.
Az egyedül kávézók gyakran nem "nem találtak partnert", hanem egyszerűen tudatosan teremtenek maguknak egy kis mentális teret vagy "énidőt".
Introvertált? Igen, de nem úgy, ahogy gondolnád
A legkézenfekvőbb válasz az lenne: az egyedül kávézók introvertáltak. De ez csak részben igaz.