Mérleg
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amire mezítláb ráléptél?
Én: a mérleg.
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amire mezítláb ráléptél?
Én: a mérleg.
Ha folyamatosan nézed, mikor volt fent, mert még nem válaszolt...nem biztos, hogy maga a csend a probléma. Hanem az, amit azonnal jelenteni kezd neked: valami megváltozott. És innen indul a spirál...Miért nem ír? Haragszik? Eltávolodott? Van valaki más?
De figyeld meg, mit keresel valójában...Nem az üzenetét. Hanem a bizonyosságot, hogy még mindig biztonságban vagy mellette.
A kapcsolati szorongás sokszor nem több szeretetet kér. Hanem biztosítékot arra, hogy nem hagynak el...
"A gyerekkor akkor ér véget, amikor Márton-napon nem eszed a libát, hanem tömöd!"
Egy új áruház nyílik New Yorkban. Úgy hívják: "Férj áruház". Ha férj kell, itt tudsz magadnak venni. Nos...van néhány szabály, ha vásárolni akarsz. Összesen hat emelet van. Ha egy emeletet elhagytál, már nem mehetsz vissza. Egy nő elment vásárolni. Az első emeleten ez állt: "Férfiak, akik dolgoznak!" Wow, ez nem rossz! De azért menjünk feljebb!
A nő felment a másodikra. "Férfiak, akik dolgoznak és szeretik a gyerekeket!"
De a nő még feljebb ment. "Férfiak, akik dolgoznak, szeretik a gyerekeket, és nagyon jóképűek!" De a nő valahogy nem akart megállni.
Feljebb ment a negyedikre. "Férfiak, akik dolgoznak, szeretik a gyerekeket, és nagyon jóképűek, és segítenek a házimunkában!" A nő azt gondolta: Wow...munka, gyerekek, jóképű, házimunka...Ez már elég kellene, hogy legyen!
De mégiscsak feljebb ment..."Férfiak, akik dolgoznak, szeretik a gyerekeket, nagyon jóképűek, és nagyon romantikus hajlamúak!" De a nő azt gondolta: egyre jobb, miért álljak meg?
Az utolsó emeleten ez állt: "Ön a 31 milliomodik ezen az emeleten. Ezen az emeleten nincsenek férfiak!"
Ez az emelet a bizonyítéka, hogy a nőknek LEHETETLEN megfelelni.
Az üzlet tulaja azt gondolta, nyit egy "Feleség üzletet" is. Itt is hat emelet volt. A szabályok ugyanazok. Minden emelet csak egyszer látogatható.
Az első emeleten ez állt: "Feleségek, akik szeretik a szexet!"
Második emelet: "Feleségek, akik szeretik a szexet és gazdagok!
A többi emeleten sosem járt senki...
Szakítás után a nők 95%-a olyan pasival jön össze, akivel előtte is üzenetben beszélt. A nők nem szakítanak anélkül, hogy ne lenne valaki tartalékban. Az új pasi nem új, csak te nem tudtál róla...
Vannak emberek, akik nem akarnak elveszíteni téged, de választani sem téged választanak. Közel tartanak magukhoz, éppen csak annyira, hogy ne menj el. Rád írnak, érdeklődnek felőled, és visszatérnek, amikor kezdesz eltávolodni. Emlékeztetnek rá, hogy törődnek veled, de soha nem annyira, hogy valóban elköteleződjenek. Mert nem te vagy az első választásuk, hanem a biztos pontjuk. Valaki, akit elérhetnek, mikor magányosak, de nem valaki, akiért kiállnak, amikor igazán számít. És az egészben az a legzavaróbb, hogy nem bánnak veled elég rosszul ahhoz, hogy elmenj. De soha nem bánnak veled elég jól ahhoz, hogy maradj. Így ott ülsz a remény és a valóság között őrlődve és egy olyan döntésre vársz, amit ők már meghoztak, csak nem mondták el neked. Mert ha valaki valóban téged választ, nem kell megkérdőjelezned...
Gondolj egy számra 1 és 20 között. Adj hozzá 33-at. Szorozd meg 2-vel. Vonj ki belőle 4-et. Most csukd be a szemed. Sötét van, ugye?
Képzeld el, hogy kapsz egy bankszámlát. Minden reggel pontosan nyolcvanhatezer négyszáz forint érkezik rá, de este, ami megmarad, eltűnik, nem viheted át holnapra. Mit csinálnál? Valószínűleg elköltenéd úgy, hogy legyen értelme. Pedig pontosan ezt kapod, csak nem forintban, hanem másodpercben. Naponta nyolcvanhatezer négyszázat. És a legtöbbet olyan emberekre, olyan vitákra és olyan dolgokra költjük, amikre egy év múlva már emlékezni sem fogunk. Aztán egyszer azt mondjuk, nem tudom, hová lett az életem, pedig tudod, apránként elcserélted olyan dolgokra, amik soha nem értek annyit...