Napló

Profilkép

Eddig nem tudtam, hogy ilyen ronda vagyok...egészen addig, míg már a Facebook is azt kérdezte: "Biztos ezt állítod be profilképnek?"

Ikra

Drágám..! Emlékszel? Pár hete elmentél pecázni. Most hívott a Csuka, hogy le fog ikrázni...

Érzelmi kényelem

Ha valaki akar téged, nem leszel összezavarodva. Nem fogsz találgatni, és nem kell a sorok között olvasnod. A tisztánlátás nem túl nagy kérés; ez a tisztelet minimuma. Amikor valaki vegyes jelzéseket küld, az azt jelenti, hogy akarja a veled járó előnyöket, de a felelősséget, hogy téged válasszon, már nem. Ez nem szeretet, hanem érzelmi kényelem.

Társkeresés 60 felett

Hatvan felett már nem szerelmet keresünk, hanem szövetségest a békénkhez...

Van egy pont az életünkben, amikor a szerelem már nem elég! 60 felett társat keresni? Mondjuk ki végre őszintén: Ez már nem romantika...ez már döntéshozatal. Mert ebben a korban már senki nem érkezik üres kézzel. Nem "lehetőséget" hozunk egymásnak, hanem egy komplett életet. Múltat. Szokásokat. Rögzült működéseket. És egy csomó kimondatlan szabályt arról, hogy mi fér bele - és mi nem.

És persze mindenki azt mondja: "én már nem akarok játszmákat". De valahogy mégis mindenki érzékenyebb lett. Gyorsabban húz határokat. Kevesebbet tűr. És sokkal hamarabb mondja azt: "köszönöm, inkább nem." Mert már tudjuk, milyen az, amikor rossz irányba megyünk. És már nem akarjuk kivárni a végét.

60 felett nem az a kérdés, hogy van-e kémia. Van. Hanem az, hogy a valóságban működünk-e. Hogy elférünk-e egymás napirendjében. Egymás csendjében. Egymás tempójában. Mert már nem akarunk mindent felborítani. Nem akarunk új életet kezdeni. Nem akarunk "majd együtt mindent megoldunk" történeteket. Már volt. És nem mindig lett jó vége.

Ezért inkább számolunk. Számoljuk, mennyit kellene engedni. Mennyit kellene alkalmazkodni. És leginkább azt, hogy megéri-e. És itt jön az a rész, amit kevesen mondanak ki: 60 felett már nem a másik embert választjuk. Hanem azt az életet, amit vele együtt kapunk. A szokásaival. A múltjával. A terheivel. És sokszor nem az a kérdés, hogy szerethető-e. Hanem az, hogy együtt élhető-e. És talán ezért van az is, hogy erről a témáról ritkán beszélünk hangosan. Nem kommentelünk. Nem vitázunk miatta. Csak csendben olvassuk...és magunkra ismerünk.

Mert valahol egy kicsit szégyelljük, hogy ennyire nehéz lett. Hogy ennyire számolunk. Hogy ennyire óvatosak vagyunk. Pedig ez nem gyengeség. Csak tapasztalat. És egy kis fáradtság.

És ha ezt most csak elolvastad...de nem szólsz hozzá - lehet, hogy pont rólad szól. Szóval 60 felett a társkeresés nem arról szól, hogy megtaláld az igazit. Hanem arról, hogy találsz-e valakit, aki mellett nem kell feladnod azt, aki lettél. És aki mellett nem kell újra elkezdened bizonyítani. Mert talán ez az igazi luxus: nem az, hogy valaki szeret. Hanem az, hogy valaki mellett végre nem kell védekezni.

Só és cukor

Soha ne ítélj meg egy nőt a kinézetéről. A só is első ránézésre olyan, mint a cukor. Először mindig nyalj bele...

Szavak és tettek

Azon izgulsz, hogy miért nem keres? Akkor figyelj! Csak tedd fel magadnak ezt az egy kérdést: Ha valaki igazán akarna téged az életében, szerinted keresne? Sose feledd. A tettek mindig hangosabbak a szavaknál, és olykor egyetlen kérdés elég ahhoz, hogy minden világossá váljon.

A férfiak

A férfiak csendben maradnak, amikor megsérülnek - Többet figyelnek, mint beszélnek - Távolságot tartanak, ha úgy érzik, nem tisztelik őket - Elrejtik az érzelmeiket, hogy erősnek tűnjenek - Elvesztik az érdeklődést, ha nem értékelik őket - A békét többre értékelik, mint a figyelmet - A hűséget tetteken keresztül tesztelik - Abbahagyják a magyarázkodást, ha félreértik őket - Mélyen gondolkodnak, de keveset mutatnak ki - Megváltoznak, amikor megtanulják uralni az érzelmeiket.

Tandem

Nem tandemezhet az ember folyton, ha egyedül van...