Vita
Egy nővel vitatkozni olyan, mintha egy szoftver licencszerződését olvasnád. Inkább hagyod az egészet a francba és rámész az "Elfogadás" - ra...
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Egy nővel vitatkozni olyan, mintha egy szoftver licencszerződését olvasnád. Inkább hagyod az egészet a francba és rámész az "Elfogadás" - ra...
A nap legőszintébb pillanata...Azt hiszem, ez az ébredés utáni pár másodperc...Nem tudod, hogy ki vagy, nincs neved, nincsenek feladataid, olyan, mintha nem is léteznél. De aztán ez elmúlik és szépen lassan visszaépül a személyiséged. Mint valami program...És aztán szomorúan tudomásul veszed, hogy ez az ébredés utáni pillanat volt az egyetlen szerep nélküli állapotod az adott napon...
Megfigyeltem mostanában valami furcsát az embereken...Tudod, vannak azok, akik mindig így átrendezik a lakásukat. Ez általában azért van, mert sokkal könnyebb a bútorokat tologatni, mint döntést hozni a saját életükben...Ez egy pótcselekvés, azt az illúziót kelti, hogy valami változás történt az életedben. Pedig csak a tárgyak cseréltek helyet, veled nem történt a világon semmi, pedig már rég kellett volna, hogy történjen...
A fájó igazság a legtöbb barátságról, hogy helyhez kötődnek. Iskola, munkahely. Egész életedben összezárnak emberekkel és azok közül az emberek közül te majd választasz magadnak egy barátot. De akkor felmerül a kérdés, hogy valóban te választottad? Kevesen maradnak barátok akkor is, ha nincs praktikus ok...
Tegnap este a szomszédom részegen jött haza és öt percig dörömbölt a saját ajtaján. A gond csak az, hogy egyedül él. Úgyhogy kimentem, és szóltam neki, hogy nincs otthon. Erre fogta magát és elment.
Hogy jó ember vagyok-e? Jó ember...ez veszélyes...Én inkább a hibáimat számolom, nem az erényeimet. Minden nap megpróbálok egyre kevesebb kárt okozni a világnak...
Hogyan lehet feldolgozni egy szerettem elvesztését... Nem lehet feldolgozni. Az van, hogy a halállal nem tudunk mit csinálni, ez az élet része. Viszont én úgy tekintek a halálra, hogy ez egy határvonal. De attól még a kapcsolatod nem szűnik meg azzal, akit elvesztettél, hanem emlékezetté alakul. És az nagyon fontos, hogy akit szerettél, arra neked kötelességed emlékezni. Ha más nem, ez mindig tartson életben. Kötelességed emlékezni. Szerintem ez az életben a legmagasabb hűség...
Az előbb felhívott valaki és kért egy szabadnapot. Elengedtem két hétre, remélem boldoggá tettem...