Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:

Napló

Változás - női szemmel (A nő, ha elmúlt negyven...)

Gondolatok Szepesvári Petra országjáró fotós "Ahogy vagy! - A létezés nyomai" című pécsi kiállításáról...

 

Az "Ahogy vagy!" azok tere, akik nem félnek a változástól, hanem jelentést adnak neki. Mert az idő nem ellenség, az idő történet. És minden történet megérdemli, hogy lássák...

Nem javítani akarunk.

Nem eltüntetni a nyomokat.

Nem visszaforgatni az időt.

Hiszünk abban, hogy az arc emlékezik.

Hiszünk az években, amelyek formálnak, nem elvesznek.

Hiszünk a nőkben, akik mernek láthatóak lenni úgy, ahogy vannak.

 

Mit jelent a kor, mint fogalom? Saját koroddal hogy állsz?

A kor egy közeg, amiben működni kell. Nekem őrületesen felszabadító a saját korom. Nem érdekelnek a külső jegyei vagy az, amit a világ megkövetel, főleg a nőktől. Mintha takargatnivaló bűn lenne ez a szó is: öregedés, még kimondani is tabu és másféle szavakkal próbálják helyettesíteni. Önbecsapó megközelítés ez.   (Für Anikó 62 éves színművész )

 

Mit jelent neked a kor, mint fogalom? - Azt, hogy többet tudok magamról. Többet tudok a világról. Így, ebben a sorrendben, mert az nem felcserélhető.  Három jelző az 50 feletti éveidre? - Felszabadultság. Önazonosság. Szabadság.  Mit üzennél a 20 éves énednek? - Ne féljen, mert  nem azt bánjuk meg később, amit megtettünk, hanem azt, amit nem. Nem kell mindenkinek megfelelni.  Mai szemmel nézve milyen voltál fiatalon? - Kishitű, de mégis voltak bátor húzásaim, melyeken keresztül megtapasztalhattam, hogy a cselekvésben mekkora erő van.   Legnagyobb eredményed? - Hiteles vagyok a magam szemében... ( Bauweinber Anita  53 éves belsőépítész )

 

 

Űr

Az űr veszélyes hely. Főleg, ha a két füled között van...

Pech

Amikor 20 évig tanulsz karatézni, hogy megvédhesd magad, erre a verekedés legelején lelőnek...

Gondolatok az egyedüllétről

Minél tovább marad valaki egyedül, annál nehezebb lesz számára újra belépni egy kapcsolatba...Nem azért, mert nem vágyik a szerelemre és nem azért, mert úgy gondolja, hogy nem érdemli azt meg, hanem azért, mert idővel megtanul érzelmi függőség nélkül élni. Amikor hosszú ideig egyedül vagy, megtanulod, hogyan intézz el mindent egyedül. Egyedül kezeled a stresszt. Egyedül oldod meg a problémáidat és megtanulod megnyugtatni magad anélkül, hogy bárki más támogatására lenne szükséged.

Egy idő után a magány már nem is tűnik ijesztőnek...Elkezd békésnek érződni. Ismerősnek. Kiszámíthatónak. És ekkor a kapcsolatok már nem vigaszt jelentenek, hanem kockázatnak tűnnek. Kockázata annak, hogy újra kötődni kezdesz...A kockázata annak, hogy újra elveszíted az irányítást. A kockázata annak, hogy újra megbántanak, megsebeznek. A múlt tapasztalatai sosem tűnnek el igazán, csak arra tanítanak, hogy óvatos légy. Így amikor végre lehetőség nyílik az intimitásra, az elme aktivál egy védekező mechanizmust. "Már békében vagyok, miért bonyolítanám meg újra az életemet?"

Az ilyen emberek nem ridegek, kiégettek vagy érzelmileg elérhetetlenek, egyszerűen csak félnek attól, hogy lerombolják azt a stabilitást, amit olyan nehezen építettek fel egyedül. Számukra az egyedüllét nem gyengeség vagy kudarc, hanem önvédelem. Ezért maga a magány nem az igazi probléma. Az igazi probléma az, hogy újra beengedjenek valakit abba a helybe, ami végre csendessé vált...

Kapcsolódás vagy játszmázás?

A modern kori randizás egyik legnagyobb problémája, hogy mindenki úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi. Nem akar túl gyorsan írni, nem akar túl sok energiát beletenni, nem akar túl elérhetőnek tűnni. Mindenki játszmázik, nehogy úgy tűnjön, mintha ő nagyon akarná ezt a dolgot vagy erőlködne. Csak közben meg pont emiatt nem alakul ki semmi... Nem azt lett a fő kérdés, hogy hogyan kapcsolódjunk a másikhoz, hanem hogy hogyan tudunk kontrollálni és hogyan maradunk érzelmi fölényben.

Az igazi luxus

Bevallom, nagyon szeretem a luxust. Hogy mit is jelent ez igazából a számomra?

Egy jó alvás

lassú reggelek

szabad választás (reggel felkelek, este lefekszem, közben azt csinálok, amit csak akarok)

idő a szórakozásra: egy jó koncertre, filmre, színdarabra eljutni, táncolni

madárcsicsergést hallgatni

tudni nemet mondani, ha kell

hosszú séták

egy jó könyv, egy érzelmes Dés, Presser, Zorán számot meghallgatni

kedvenc ételt enni

egy kávét meginni a kedvenc kávéházam teraszán, csak bámulva az embereket, élvezve a napsütést

színes naplemente

szabadon, gátlás nélkül kifejezni magam

délutáni szundi

egy jó beszélgetés

találkozás egy királylánnyal

egy ölelés

 

Ugye, milyen telhetetlen vagyok? Nem. Csak hálás vagyok mindenért...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bolygó

Nyári naplementében egy bogárfelhő követ, mintha te lennél nekik a bolygó...

Alkategóriák