Rengeteg kéretlen és kimondottan kártékony tanácsot hallottam már életem során - akár szakemberektől, pszichológusoktól is - , az egyik ilyen kedvenc felszólításom a "beszéljétek meg!"

Óriási tévedés azt feltételezni az emberekről, hogy mindegyikkel lehet beszélgetni. Nem lehet.

Ahhoz, hogy valaki meghallja az érzéseimet, a szükségleteimet, elég jó állapotúnak kell lennie, azaz rendelkeznie kéne szívvel, empátiával, odafigyeléssel és szeretettel, ezek pedig olyan luxus cikkek, amelyekkel az elmúlt néhány évtizedben nagyon, de nagyon ritkán találkoztam.Tíz emberből nyolccal nem tudom megértetni magam, és nem azért, mert hiányt szenvedek kommunikációs eszközökből, hanem azért, mert másmilyen valóságot nézünk, és olyan, mintha én japánul beszélnék, ő meg németül. Nem értjük egymást. Ilyen esetben teljesen felesleges, sőt, életveszélyes azt tanácsolni, hogy maradj kapcsolatban a másikkal, és beszélj hozzá még évekig, évtizedekig, míg meg nem oldódik a konfliktus, miközben a másik esetleg nem is akarja megoldani azt, sőt, roppant kényelmes és kellemes számára a vergődésem...

Ha belegondolok, életem legfontosabb emberi kapcsolatait úgy zártam le, hogy nem voltak szavaim, mert nem láttam már értelmét s további szájtépésnek, elfáradtam, és inkább arrább mentem. Jól tettem.

Amikor valaki azt tanácsolja, hogy beszéljük meg a dolgokat a másikkal, akkor valószínűleg nem jut eszébe az a roppant egyszerű tény, hogy ezt már próbáltuk, nem is egyszer, ráadásul, ha sokáig nyomasztanak ezzel minket, akkor azt érezhetjük, hogy bennünk van a hiba, hiszen "csak" meg kéne beszélni, biztos mi csinálunk valamit rosszul!

Hát nem!!!

Ha veszünk egy teljesen átlagos helyzetet, mondjuk egy mérgező embert, aki leural minket, kiforgatja a szavainkat, érzelmileg zsarol, manipulál, meghazudtol, akkor biztosan nem fog működni a kommunikáció, csak a kapcsolat megszakítása, tehát ahelyett, hogy "beszélj vele!", nem ártana néha azt is javasolni, hogy "ha már sokszor megpróbáltad neki elmondani, mit érzel, mit gondolsz, és nem történt változás, és még mindig szenvedsz, akkor gyere el!" De nem mondják, hogy gyere el, mert az olyan, mintha feladnád, hiszen arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet harc, küzdelem, és benne kell maradnunk a szenvedésben, ki kell bírnunk egy akármilyen rossz is párkapcsolatot, egy rossz munkahelyi közeget, egy ártó családi légkört, mert ki látott már olyat, hogy elmész, és inkább boldogan, szabadon élsz?!

Őrült káros ez a "beszéljétek meg!" dolog, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy nem. Nem kell megbeszélni, ha úgy érzed, hogy a falnak beszélsz, és le vagy söpörve az asztalról.

Akkor csak menj el, és jusson eszedbe, hogy nem vagy felelős azért, hogy mi van a másik elméjében, hogy mit ért meg, és mit nem. Azért vagy felelős, hogy boldogan és szabadon élj, és nem azért születtél, hogy életed végéig magyarázz olyan embereknek, akiknek nincs fülük és nincs szívük...

Minden tiszta és hatékony kommunikációhoz 2 ember kell. Kettő, nem egy!!!

Úgyhogy viszlát!