Remény
A reményt feladni postán, ajánlottan, nem bízik az ember már senkiben, azt mondják, így nem lehet élni, de úgy sem, ha folyton pofára esel nagy naivan, hidd el, tudom, miről beszélek.
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
A reményt feladni postán, ajánlottan, nem bízik az ember már senkiben, azt mondják, így nem lehet élni, de úgy sem, ha folyton pofára esel nagy naivan, hidd el, tudom, miről beszélek.
"Nem keresem, mert hátha hiányzom neki..." Ha az a kérdés, hogy mi lehet a legrosszabb döntés abban az esetben, ha újra akarod kezdeni az exeddel, akkor az az, hogy ülsz és vársz. Azt látom, hogy ez nem hiányt fog szülni az esetek többségében, hanem közönyt, vagy egyébként elutasítást. Ugyanis az van, hogy abban a pillanatban, hogy te teljesen eltűnsz - próbálod azt a 30 napos "no contact" -ot tartani - mindig az lesz az eredménye utána, mikor bejelentkezel, hogy a másik úgy reagál, hogy: ne haragudj, de én már ezen túl vagyok! Akkor, hogyha te teljes mértékben eltűnsz a másik életéből, egyetlen egy dolgot fogsz tökéletesen elérni, azt, hogy ő tovább fog tudni lépni. Hiszen fel tudja dolgozni azt, ami történt, tud falakat húzni és távolságot tartani és teljesen eltávolodni tőled. Neked bizonyosan jót fog tenni néhány nap csend, végig tudod gondolni, hogy miben vagy, mitől tudna más lenni a párkapcsolat, de utána én azt gondolom, hogy ha már tudod, hogy mi az, ami várhatna rátok, hogyha kibékülnétek, akkor nincs más dolgod, mint szépen felépíteni azt, hogy hogyan tudsz vele kialakítani egy új kapcsolatot. Ha pedig csak vársz és nem csinálsz semmit, azzal egyetlen dolgot fogsz elérni, hogy rontod a saját esélyeidet.
A "Benjamin Franklin" effektus - Szimpátia keltése
Szeretnéd, hogy valaki megkedveljen? Ne tegyél neki szívességet. Inkább kérj tőle egy apróságot. Például kérj kölcsön egy tollat vagy egy könyvet. Az agya kénytelen lesz feloldani az ellentmondást: "Miért segítenék valakinek, akit nem szeretek?" - és végül meggyőzi magát, hogy valójában kedvel téged.
Régen a reklámok alatt el lehetett menni a hűtőhöz. Ma már a boltba is elmehetsz...
Soha ne közelíts meg egy bikát elölről, egy lovat hátulról, vagy egy idiótát bármilyen irányból.
Azt mondta, idő kell neki. Hát hagy fordítsam le: nem akar, de nem meri kimondani...Mert nincs ilyen, hogy idő kell. Ha valaki akar, ott van. Ha valaki akar, megoldja. Ha valaki akar, nem kér időt, hanem cselekszik. Az "idő kell", az egy finom NEM. Egy kibúvó. Egy mód arra, hogy nem kelljen szembenézni azzal, hogy egyszerűen nem érez eleget. És te ott állsz és vársz. Vársz valamire, ami soha nem fog megtörténni. Mert ha akarna, már rég ott lenne. De nem ott van, hanem időt kér. Mennyi ideje vársz már valakire?
Ne várd azt a vonatot, ami nem oda visz, ahová utazni szeretnél. Szállj fel a sajátodra, és hidd el, az oda visz, ahol igazán boldog vagy! Ne félj!
Egy napon a szüleid a te gyermekeid lesznek...Nem az életkoruk miatt, hanem a szükségük miatt. Eljön az idő, amikor elfelejtik, amit épp az előbb mondtál nekik. Amikor lassabban mozognak, kétszer kérdezik meg ugyanazt, és segítségre szorulnak olyan dolgokban, amik régen könnyen mentek nekik. Ne tekintsd ezt tehernek. tekintsd szeretetnek...ami más formában tér vissza hozzád. Hívd őket gyakrabban. Látogasd meg őket gyakrabban. Beszélj lágyabban, amíg még tudsz. Mert egy nap...a telefon nem fog többé csörögni...
Hogy mi? Én menjek le kenyérért a boltba? Én vagyok a férfi a házban, menj te! - Ha férfi vagy, gyere a hálószobába! - Na jó, milyen kenyeret hozzak?