Sokszor érzi az ember, hogy elég volt! Ha még egy pillanattal tovább kell csinálni, akkor abba beleőrül, belehal. Voltál már ilyen helyzetben? Amikor társat keresel, akkor sokszor fogod úgy érezni, hogy nem babra megy a játék. Egy-egy visszautasítás, egy borzalmas randi után pedig könnyű arra a megállapításra jutni, hogy feladod az egészet. De vajon mi a megfelelő pillanat arra, hogy abbahagyd? Mikor kell továbbmenni?
Mielőtt végleg feladsz, érdemes végiggondolni, hogy mi is az, amit fel akarsz adni, miért kezdted el és hová szeretnél eljutni. Ez igaz a társkeresésre, egy párkapcsolatra, de egy exvisszahódításra is. Fontos azt látni, hogy Te most gödörben, holtponton vagy-e, ahonnan ki tudsz mászni, vagy éppen zsákutcában, ahonnan nem fogod tudni elérni a célodat. Adj magadnak időt, hogy el tudd dönteni, hogy melyikben vagy. Ha megcsináltál mindent, de semmi nem változik a megszabott határidőig, akkor emelt fővel
Bővebben: Mikor kell abbahagyni a társkeresést?
Amikor felnövünk, elhatározzuk, hogy harmonikusabbá tesszük a párkapcsolatunkat, mint a szüleinké volt. Az ő életmódjuktól azonban csak nehezen tudjuk függetleníteni magunkat, hiszen nyomot hagy a személyiségünkön, tudattalanul befolyásolja a párkapcsolatunkat.
Gyerekként fontos, hogy szüleink, a felnőttek hogyan reagálnak a kezdeményezéseinkre. A figyelem, az elfogadás és a szeretet egy életre kialakítja azt az érzést, hogy fontosak és szerethetők vagyunk, ami nélkül örök hiány maradna a lelkünkben. S ilyenkor a legnagyobb probléma az, hogy a szülői reakciókat, illetve azok hiányát önmagunkra vonatkoztatva rögzítjük egy életre. Nem azt érezzük, hogy "szegény anyám, nem tudta kimutatni az érzelmeit", hanem hogy "én nem vagyok szerethető". S az érzést tudattalanul vetítjük a társunkra és a legkisebb konfliktusnál is mélyről feltör a szorongás, hogy "neki sem vagyok fontos".
Bővebben: A saját vagy a szüleink párkapcsolatát éljük?