Születésnapomra II. - Nem engedem be az öregembert!
Amikor reggel felkelek, egyszerűen nem engedem be az öreget. A titkom hosszú évek óta ugyanaz: elfoglalt vagyok és nem hagyom, hogy az öreg betegye a lábát a házamba!
Szó szerint ki kellett rúgnom, mert a fickó már kényelmesen berendezkedett, állandóan pisilni kellett vinni, és kizárólag nosztalgiázni tudott. Aktívnak, élőnek, boldognak, erősnek és tehetségesnek kell maradni! És ez mind megvan bennünk, az intelligenciánkban, a hozzáállásunkban, a mentalitásunkban. És szerencsés vagy, ha még a szerelem csodálatos érzése is benned loboghat. Fiatalok vagyunk, akik függetlenek! Őrizd meg a gyermeki infantilizmusod nagyszerű érzését, ne veszítsd el a humorodat, az öniróniádat és a romantikára való vágyadat! Meg kell tanulnod küzdeni azért, hogy ne jöhessen be az öregember!
Az öregember, aki ott dekkol megfáradtan az út szélén és megpróbál téged elbátortalanítani.
Egyszerűen nem vagyok hajlandó beengedni ezt a régi hangulatot, ezt a kritikus, barátságtalan, irigy és panaszkodó hangot, aki lesi a múltat, hogy aztán kiüthessen az újraélesztett traumáival és fájdalomhullámaival.
Muszáj, hogy hátat fordíts ennek az öreges morgolódásnak, haragnak, panaszkodásnak, amiben nincsen semmi bátorság, és ami tagadja, hogy az időskor igenis lehet kreatív, határozott, fénnyel és támogatással teli!
Az idősödés lehet kellemes, sőt, akár még szórakoztató is, ha tudod, hogy mit kezdj az időddel, ha elégedett tudsz lenni azzal, amit elértél, és továbbra is képes vagy ábrándozni!
Ki az öreggel a házból!
Clint Eastwood