Miért vált ki egy 40 feletti egyedülálló és boldog férfi gyakran heves haragot és ellenségeskedést a nőkben?

Ha sikeres és népszerű női pszichológusok véleményével találkozol, ugyanazzal az ijesztő ítélettel szembesülsz. Ha egy férfi sikeres, ápolt, de nem nős, akkor 40 év felett hivatalosan is a házassági piac egyik legfőbb red flagjének számít. A nők szemében egy ilyen "karakter" azonnal kemény kiközösítés alá esik, és mindenki azt tanácsolja a másiknak, hogy kerülje el.

Különböző női felmérések egyenesen arra utasítják a nőket: "Ha a férfi  40 feletti, sikeres, de még mindig egyedülálló és gyermektelen, messziről kerüljétek el, mert valami biztosan nincs rendben vele."

A társkereső oldalak saját felmérése szerint a 30 év feletti, az oldalaikat használó nők több, mint kétharmada automatikusan figyelmen kívül hagyja a sikeres negyvenes agglegényeket, általában az alábbi három kemény feltételezéssel indokolva: "Ha sikeres, de még mindig egyedül van, akkor vagy rejtett szoknyavadász, vagy elviselhetetlen jellemű anyuci pici fia, vagy érzelmi nyomorék, aki képtelen az elköteleződésre."

De miért vált ki a nőkből ekkora agressziót a férfi kényelme, boldogsága, életbeli sikere, önellátása és függetlensége?

Nem a személyes sérelmekről van szó. Az ok az evolúciós biológia, a társadalmi hatalmi eszközök összeomlása és a sérült női egó metszetében rejlik.

De vegyünk mindent sorjában.

1. Az ilyen férfi kikerült a női értékelési rendszer ellenőrzése alól, és ez dühíti a nőket.

Amikor egy nő egy szabad, önellátó és őszintén boldog 40 év feletti férfival találkozik, a társadalmi és biológiai játékszabályokról alkotott megszokott képe azonnal összeomlik. Az ő szemszögükből a férfinak 18 éves kora után el kell kezdenie karriert építeni, megházasodni, gyereket vállalni, jelzáloghitelt felvenni a házukra vagy lakásukra, és példás családapává válnia.

Pontosan ezt az életforgatókönyvet tekintik normának, és minden eltérést automatikusan az adott férfi személyes problémájaként kezdenek el érzékelni, amit valahogy meg kell magyarázni. Általában olyan feltételezések születnek, hogy a férfi "lusta /anyuci pici fia/, lúzer /infantilis egoista/, szoknyavadász vagy egy csomó problémával küzdő férfi, akit a "normális" lányok elkerülnek."

Csakhogy a boldog és sikeres 40-es agglegény a létezésének puszta tényével rombolja ezt a logikát. Nem néz ki boldogtalannak. Nem kelti olyan ember benyomását, akit az élet magánnyal büntetett. Sőt, gyakran nyugodtabbnak, gazdagabbnak, egészségesebbnek és szabadabbnak tűnik sok nős társánál. És pontosan ez vált ki a nőkből belső ellentmondást és dühöt. Ha a férfi megszegte az összes elvárásukat, de közben elégedett az életével, akkor a női értékelési rendszer talán mégsem olyan helyes, mint amilyennek látszik..?

Különösen bosszantja a nőket, hogy egy ilyen férfit szinte lehetetlen a megszokott társadalmi eszközökkel motiválni.

Rosszul hat rá az"egyedül maradsz" érv. Nem érez kisebbrendűségi érzést a feleség hiánya miatt csak azért, mert a környezete ezt az élet kötelező szakaszának tekinti.

Az az ember pedig, akit nem lehet társadalmi elvárásokkal megszégyeníteni, mindig kényelmetlennek, helytelennek vagy furcsának tűnik.

A társadalom gyakran általánosságban is rosszul viszonyul azokhoz az emberekhez, akik megmutatják, hogy másképp is lehet élni. Hiszen ha egy ember boldog a megszokott forgatókönyvön kívül is, akaratlanul felmerül a kérdés: vajon tényleg ez a forgatókönyv volt az egyetlen helyes mindenki más számára is? És ahelyett, hogy választ keresnének erre a kérdésre, sokkal egyszerűbb a kivételt hibának nyilvánítani, és meggyőzni a környezetet, hogy a külső jólét mögött biztosan valamilyen komoly hiba rejtőzik.

2. A nőket az bosszantja, hogy az ilyen férfiaknak nincs biológiai órájuk.

Ez a legkellemetlenebb és legmélyebb rejtett kiváltó ok, ami a nők többségét bosszantja. A férfiak és a nők biológiai órája ellentétes irányban jár.

40 éves korára a sikeres, magára odafigyelő férfi eléri vonzereje abszolút csúcsát (pénz, társadalmi súly, magabiztosság, stílus). Reproduktív és társadalmi potenciálja megnő, nyugodtan választhat magánál 10-15 évvel fiatalabb társat, és ezt a társadalom teljesen normálisnak tekinti. Emellett szinte bármilyen életkorban vállalhat gyereket, akár 80 év felett is ( pl.Al Pacino, Robert De Niro, de egy átlagember azért kevésbé)

Egy 35-40 éves szabad nő ezzel szemben élesen érzi a biológiai határidejét - termékenysége csökken, a gyerekvállalás lehetősége nehezebbé válik, az ifjúság hervadása és a fiatalabb riválisokkal folytatott kemény verseny a férfi figyelméért elkezdi utolérni, még akkor is, ha odafigyel magára.

Ezért, amikor egy nő egy 40 feletti kortárs férfit lát, aki friss, keresett a 25 évesek körében, sehova sem siet, élvezi az életet, és akkor alapíthat családot, amikor neki kényelmes, és nem próbál meg a távozó vonat után futni, akkor elönti az igazságtalanság érzése.

Lazasága, nyugalma és a "megállapodás" iránti vágyának hiánya élesen szemben áll a nők mielőbbi házasságkötési sietségével. És persze érthető, igen, hát hogyan ne dühítene egy ilyen dolog?

3. A férfi élvezi mindazokat az előnyöket, amelyeket a nők szoktak adni, anélkül, hogy "fizetne" a számlákért.

Ezenkívül gyakran bosszantja a nőket, hogy ha korábban a férfi rendszeres szexuális életet, női figyelmet, gondoskodást és társaságot akart, cserébe hosszú távú elköteleződést, házasságot, anyagi felelősséget és családalapítási készséget kellett felajánlania. Ezt egyfajta társadalmi szerződésnek vagy minkét fél számára előnyös csereüzletnek tekintették.

De a modern sikeres férfi képes teljesen másképp élni.

Egészségére való odafigyelésének, önbizalmának és anyagi függetlenségének köszönhetően gyakran nem szenved hiányt női figyelemben, és képes kapcsolatokat kiépíteni anélkül, hogy azonnal házasságra lépne.

Romantikát és kellemes társalgást kap sok lánytól anélkül, hogy komoly dolgokat próbálna építeni, saját élete és ideje uraként maradva, anélkül, hogy olyan kötelezettségekkel kötné meg magát, amelyekre nem áll készen, vagy tudja, hogy nem is tudna készen állni. És ez felelősségteljes, hiszen nem mindenki ismeri fel, hogy lehet, hogy nem tudna jó férj vagy családapa lenni.

Pontosan ezt tekintik sokan a nők közül a hallgatólagos játékszabályok megsértésének.

Ha egy férfi a kapcsolatok szinte minden előnyét megkapja, különösen könnyen talál szexuális kapcsolatokat, de nem siet elcserélni a szabadságát házasságra, akkor az az érzés támad, mintha sikerült volna kijátszania a rendszert.

Innen születik a számtalan kísérlet arra, hogy egy ilyen választást a férfi negatív tulajdonságaival magyarázzanak. Könnyebb őt infantilisnek, egoistának vagy szeretetre képtelennek nevezni, mint elismerni, hogy egyes férfiak tudatosan választanak más életformát, és közben teljesen elégedettek a választásukkal. És mindenki megérdemli, hogy boldogan éljen úgy, ahogy neki tetszik, ha nem sért meg semmit és nem zavar vele senkit.

4. Az ilyen férfiak háztartási függetlensége is nagyon sok nőt bosszant.

A női befolyás hatalmas része a kapcsolatokban hagyományosan a háztartási kényelem monopóliumára épül. Az átlagos férfiak gyakran keresnek nőt, hogy betöltsék az alapvető hiányokat: hogy otthon tisztaság legyen, az étel el legyen készítve, és a kaotikus férfiélet struktúrát és otthonosságot kapjon. A nő megszokta, hogy megmentőként és a háztartás nélkülözhetetlen menedzsereként lép be a férfi életébe. Ha pedig bármi történik, a férfi nagyon fél elveszíteni a nőt, aki ételt készít neki és takarít a házban.

De éppen egy boldog és sikeres agglegénynél 40 éves korára ez a háztartás kifogástalanul be van állítva női részvétel nélkül is. A főzési tudás, a házhozszállító szolgáltatások vagy hogy megengedheti magának, hogy akár minden nap étterembe járjon, lehetővé teszik az ízletes ételek élvezetét, a professzionális takarítás pedig lefed a kényelem fenntartásának alapvető szükségleteit. Amikor egy nő vendégségbe megy egy ilyen férfihoz, megérti: az ő kulináris képességeire vagy ingvasalási készségére itt senkinek sincs szüksége. Az ő lakása vagy háza már kényelmesebb, technológiaibb és tisztább, mint bármi, amit ő fel tudna ajánlani.

Nem tudja magához kötni az "otthonos fészek" megteremtésével és a "háziasszony" szerepkörével, majd ezért osztalékot kapni a férfi erőforrásai feletti ellenőrzés és a váláskor történő vagyonmegosztás formájában. A férfi teljesen autonóm. A nőt bosszantja ez a mentális önellátás, amellyel nem lehet őt megkötni, vagy szemére vetni, hogy nélküle már rég éhen halt volna vagy elmerült volna a koszban.

5. Az ilyen férfi teljesen áthatolhatatlan a bűntudatkeltő manipulációkkal szemben.

De a 40 feletti sikeres agglegény egyik legkellemetlenebb tulajdonsága sok nő számára az, hogy a pszichológiai nyomásgyakorlás megszokott módjai már nem hatnak rá.

Sok férfi 20 vagy 30 évesen még aktívan függ mások véleményétől. Félnek lúzernek tűnni, aggódnak a társadalmi megítélés miatt, igyekeznek megfelelni a család, a barátok és a társadalom elvárásainak. Éppen ezért a bűntudat válik az egyik leghatékonyabb befolyásolási eszközzé.

De 40 éves korára az a férfi, aki képes volt érvényesülni a szakmájában, túlélte a csalódásokat, élettapasztalatokat szerzett és megtanult önállóan felelni az életéért, gyakran sokkal kevésbé fogékony az ilyen trükkökre. Már nehéz bűntudatot ébreszteni benne csak azért, mert nem nős. Nem ijesztik meg a "ketyegő órákról", az öregkori magányról vagy a családalapítás sürgősségéről szóló beszélgetések, mert mindenki más így tesz. Már régóta nem a mások elismerésének mennyiségével méri a saját értékét.

Éppen ezért a megszokott mondatok, mint például "egy normális férfi már rég megnősült volna", "te csak félsz a felelősségtől", "az idő fogy", "ideje felnőni", vagy "kötelességed családot alapítani" már nem működnek. A bűntudat helyett gyakran csak nyugodt mosolyt vagy közömbösséget váltanak ki. Egy ilyen férfi nem érez késztetést arra, hogy magyarázkodjon az életmódja miatt olyan emberek előtt, akik nem az ő életét élik, és nem felelősek az ő döntéseiért.

Pontosan ez a pszichológiai függetlenség vált ki gyakran a nőkből bosszúságot. Hiszen az az ember, akit nem lehet megszégyeníteni, rendkívül kényelmetlenné válik. Nem lehet irányítani őt erkölcsi nyomáson, vagy a "nem olyan, mint a többiek" félelmén keresztül. A döntéseit a saját érdekei és boldogságfelfogása alapján hozza, nem pedig azért, hogy megfeleljen mások elvárásainak.