Amikor egy nőstény mókus egy idegen mókusbébit talál, enni ad neki, majd megbizonyosodik arról, hogy árva, nincs anyja vagy apja. S amikor meggyőződött arról, hogy család nélkül maradt, óvatosan megfogja, és megeteti, hazaviszi. Megismerteti vele, hogy élnek ők a gyerekeikkel. A nősténymókus egyedülálló abban, hogy párját, amikor étellel tér vissza, csókokkal és udvarlással fogadja, hogy enyhítse az ételhordás fáradalmait neki és fiókáinak. A hím mókus mindig úgy fejezi ki szeretetét nősténye iránt, hogy a legszebb rózsákat és a legnagyobb diót és mandulát ajándékozza neki. 

A mókusok tevékenységén múlik egy csodálatos család az emberiség jövője szempontjából. Ugyanis a tárolt magvak fele új bokorrá fejlődik az erdőben. Tanuljunk egy kis bölcsességet az állatoktól..!