Vannak emberek, akik nem akarnak elveszíteni téged, de választani sem téged választanak. Közel tartanak magukhoz, éppen csak annyira, hogy ne menj el. Rád írnak, érdeklődnek felőled, és visszatérnek, amikor kezdesz eltávolodni. Emlékeztetnek rá, hogy törődnek veled, de soha nem annyira, hogy valóban elköteleződjenek. Mert nem te vagy az első választásuk, hanem a biztos pontjuk. Valaki, akit elérhetnek, mikor magányosak, de nem valaki, akiért kiállnak, amikor igazán számít. És az egészben az a legzavaróbb, hogy nem bánnak veled elég rosszul ahhoz, hogy elmenj. De soha nem bánnak veled elég jól ahhoz, hogy maradj. Így ott ülsz a remény és a valóság között őrlődve és egy olyan döntésre vársz, amit ők már meghoztak, csak nem mondták el neked. Mert ha valaki valóban téged választ, nem kell megkérdőjelezned...