Ez az írás már régen megfogalmazódott bennem...Ha valaki nem akar kapcsolatot, nem akar kötődni, nem akarja megélni a szerelmet veled, akkor egyszerűen nem ő a te embered. Nincs értelme azon morfondírozni, hogy miért nem akarja. Nincs értelme az elköteleződésről vitatkozni. Nincs értelme arra várni, hogy végül mégis meggondolja magát. Nem számít, miért nem akarja. Felesleges agyalni rajta. Egy darabig az ember felmenti a másikat, kifogásokat talál, mit miért nem csinál meg, vagy miben nem egyeznek, tehát elodázza a valóságot, szinte eltusolja a problémát, csak hogy ne  kelljen szembesülni: baj van. S ezzel szépen alá is rendeli a másiknak önmagát, csak hogy megmaradjon a kapcsolat. Na de ez kapcsolat is valójában? Milyen? Mert hogy nem egyenrangú - az biztos. Mindannyian olyan valakire vágyunk, aki teljes szívéből bennünket akar. Ha nem akarja, hát nem akarja. Őszintén vágysz olyanra, aki nincs teljes szívvel jelen? A teljes értékű szerelmi kapcsolatban mindkét félnek jelen kell lennie. Teljesen, őszintén és tisztán. Ha bármelyik fél nemet mond, ne erőltesd. Ez annyit jelent, hogy neki ez valamiért nem felel meg. És ha neki nem felel meg, neked sem ő a megfelelő. Az egyetlen megoldás: lépj tovább!