Ghostingol - avagy miért tűnik el szó nélkül? A ghostingot sokan úgy kezelik, mintha valami különleges gonoszság lenne. Pedig a legtöbb esetben nem erről van szó. A ghosting sokkal gyakrabban gyávaság, mint rosszindulat. Az ember ugyanis nem szeret konfrontálódni. Nem szeret kellemetlen beszélgetéseket lefolytatni. Nem szeret rossz embernek tűnni. Ezért sokan egyszerűen eltűnnek, nem válaszolnak, nem írnak vissza. Nem mondják ki, hogy mi történt, vagy hogy mi nem tetszett. Nem zárják le a helyzetet. És ilyenkor a másik fél ott marad a kérdésekkel: Mit rontottam el? Mi változott meg? Pedig a legtöbbször nem ő a probléma. A probléma az, hogy a másik ember nem akar felelősséget vállalni a saját döntéséért. Nem akarja kimondani, hogy figyelj, ez nekem nem működik. Vagy hogy nem azt keresem, amit te, ezért nem szeretném folytatni. Mert ezekhez bátorság kell. A ghosting pedig egy konfliktuskerülő menekülés. Bármennyire is kényelmetlen egy őszinte lezárás, szinte mindig emberségesebb, mint a csend.