Amikor először mondta apa, hogy Tesó nagyon beteg, és kiment belőle a vér, és ritka vére van, és pont olyan vérem csak nekem van, mint neki, és nincs idő másik embert keresni, mert Tesó már nagyon rosszul van, úgyhogy apa megkérdezte, adok-e neki vért a sajátomból, nyugodtan mondjam azt is, ha nem akarok, jogom van hozzá, én meg gondolkodtam, és mondtam, hogy adok, persze.

És kérdeztem, hogy mennyi idő, és apa kérdezte, mi mennyi idő, mondtam, hát amíg meghalok, ha már nem lesz vérem, ha már mindet odaadtam Tesónak.

Akkor láttam először apát sírni.

 

( Lackfi János: Minden napra egy sztori )