És néha az egyetlen őszinte dolog, amit tehetsz, hogy kimondod: ma szar napom van...Emlékszem egy napra, mikor azt hittem, hogy minden rendben lesz. Felkeltem, kávét főztem és azt mondtam magamnak, ma újrakezdem. És hányszor tettem meg idén...Aztán akkor jött egy üzenet, ami összetört, egy beszélgetés, ami nem úgy végződött, ahogy reméltem, és ott ültem, a kávé kihűlt, én meg csak bámultam a falakat. Akkor értettem meg, nem minden nap lesz győzelem. És ez nem baj. Most jön a kérdés, ami talán neked is szöget üt a fejedbe: mi volt 2025-ben az a pillanat, amikor azt érezted, hogy minden darabokra hullik? És mégis tovább mentél...Mert nekem volt ilyen, és nem egy. Nem hiszem, hogy ettől az eszmefuttatástól megoldódik majd minden. Nem  hiszem, hogyha kiírom magamból, akkor hirtelen szép lesz mások élete. Nem hiszem, hogy ezzel elhitetem azt a látszatot, hogy én megtaláltam a megoldást...Mert nem találtam meg és nem is kell megtalálnom. Az élet nem egy rejtvény, amit meg kell fejtened, amit be kell fejezned, hanem egy folyamat, amit megélsz. Meríts a fájdalomból, meríts a beszélgetésekből, amik összetörtek és azokból, amik felemeltek.