Kiléptem az ördögi körből, mégis mindenkinek baja van vele...Dolgozni, aludni enni. Minden átkozott nap...És azt mondják neked, hogy ez normális. Öt nap robot, két nap pihenés. Évről évre, évtizedről évtizedre. És amikor majd megöregszel, végre élhetsz. De mi van, ha addigra nem marad erőd? Azt hiszed, van még időd. De az idő rohan...És amíg azt csinálod, amire tanítottak, hogy működj, mint egy gép, elveszíted a kapcsolatot saját magaddal...Azzal, ami igazán élővé tesz. Nem azért vagy itt, hogy számlákat fizess és túlélj. Azért vagy itt, hogy éld az életedet. Érezz...Felfedezz...Növekedj...És ehhez nincs szükséged engedélyre. Sem a főnöködtől, sem a szüleidtől, sem a társadalomtól. A kérdés nem az, hogy meg tudod-e tenni? A kérdés az, hogy mikor lesz benned elég bátorság, hogy kilépj ebből a körforgásból...Szóval kérdezd meg magadtól: Így akarsz tovább élni? Vagy úgy akarsz visszanézni egyszer, hogy azt mondod: Legalább megpróbáltam!