Száz év múlva, azaz 2124-ben  senki nem fog élni azok közül, akiket ismersz...Köztük te sem. Idegenek fognak lakni azokban a házakban amelyekért olyan keményen dolgoztunk, s valaki másé lesz minden, amink ma van. A legtöbb holminkat vagy elajándékozzák, kidobják vagy megsemmisítik. Még a drága autó is, amit vettünk, egy roncstelepen végzi majd. Az utódaink valószínűleg nem sokat fognak tudni rólunk, vagy nem fognak emlékezni ránk. Úgy értem, hányan tudjuk az üknagyapánk nevét? Miután elhunytunk, lehet, hogy eltart még néhány évig, és akkor már csak egy kép leszünk valakinek a falán. Néhány évtizeddel később a régi fotóink és eredményeink a történelem részévé válnak. 

Ha megállunk és elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, talán rájövünk, hogy a mindennapjainkat foglalkoztató dolgok 95%-a miatt aggódni elég értelmetlen. Ha ezt szem előtt tudjuk tartani, gondolataink és cselekedeteink jobbra fordulhatnak. Talán szabadabbnak érezzük magunkat