Vágysz arra, hogy örökké élj?
Én félek a villany lekapcsolástól, de azért azt hiszem, az örökkévalóságig élni az vagy unalom vagy őrület...És úgy összességében ez a jelentés nélküli végtelenség az a világon mindennél rosszabb...
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Én félek a villany lekapcsolástól, de azért azt hiszem, az örökkévalóságig élni az vagy unalom vagy őrület...És úgy összességében ez a jelentés nélküli végtelenség az a világon mindennél rosszabb...
Én mindig kerestem valamit, csak soha nem tudtam, hogy mit...
Azt, hogy mosolyogva táncolsz a ketrecben...Nem vagyunk szabadok.
Nem, hamisnak érezném magamat mellette. De te is, én is, mindenki.
A nő férfi nélkül olyan, mint a hal bicikli nélkül...
Ugyan, szerintem te senkit nem érdekelsz...Hogyha holnap én nem kelek fel, akkor ez nem érdekel a világon senkit. Ugyanúgy kinyitnak a kávéházak. Senki nem annyira fontos. Az emberek szeretnek vagy nem szeretnek - az emberek használnak. Az ember addig jó, amíg másoknak hasznos...
Íme a világ! Mindenki hazudik...
Azt, hogy ne kérj elnézést azért, mert lélegzel. Én a fél életemet pazaroltam el a szégyen miatt...