Önmeghatározás
A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. Felmerül a kérdés: A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát???
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. Felmerül a kérdés: A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát???
Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk önmagunknak. Ennek pedig súlyosak lesznek a következményei...
Minden nő egyenrangúnak születik, csak kinevelik belőle...
A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják azt is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasas meg egy dagadt, elhanyagolt, szakadt "darab". Akkor hogyan is tovább?
A megfelelő nő- vagy férfi szerepe a felnőttkorhoz kötődik. Ha valaki hangsúlyozza, hogy nem akar felnőni, akkor hogy akar ő mondjuk jó nő lenni? Hát, nem lesz jó nő, hanem csak annak látszik. Közben meg a vágyak megvannak, mert szeretne erős, nyugodt, békében élő lenni, de az ezzel járó munkát nem vállalja.
Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjából nem vonja le a megfelelő tanulságot. Ezért megfontolandó a felejtés, és teljesen mást jelent a számontartás. Ha én elfelejtem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor az életem arra fog ítélni, hogy mindezt újra meg újra átéljem...
A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én egy diktátor vagyok. De az akkor valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.
A bizalom iszonyúan erős szó. amely stabil állapotot eredményez bennünk. Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá - ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni...Az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek...Nagyon nehéz ám őszintének lenni saját magunkhoz is. Azért nehéz, mert az önbecsapás őszinte kimondásával minden megváltozik körülöttem. A barátaimról, a páromról, akit addig a páromnak hittem, kiderül, hogy mégsem az...Nehéz ügy.