72. szülinapomra - ajándék magamnak
Azt mondják, minden csoda három napig tart. Ez hülyeség!!! Hány éve megszülettem már...
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
Azt mondják, minden csoda három napig tart. Ez hülyeség!!! Hány éve megszülettem már...
Ezért nem felejted el...Nem a szavai miatt. Nem is a történetei miatt. Hanem azért, ahogyan érezted magad mellette. Ezért felejtünk el sokakat. És ezért nem felejtünk el néhányat...
Azt hallottam, hogy te játékos vagy...Szóval játsszunk!
Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket mindennap. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szívassuk egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, például: Királylány, Kamarás...Adjunk egymásnak emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem, falak nélkül. Telefonáljunk éjszaka, poénkodjunk egymással, élvezzük a "pengeváltásokat". Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk, ölelkezzünk, mintha többről szólna. És hogy ki veszít? Aki először lesz szerelmes...
Miért vagyok mindig áldozat? Hát az áldozatnak nincs felelőssége. Sebei vannak és sérelmei, szóval nem kell változtatnia a világon semmin sem. Elégedett lehetsz magaddal, mindig a világ a hibás. Az áldozatnak sajnálat jár, te pedig szereted ezt az undorítóan langyos kényelmet...
Lehet, hogy az embereket nem a világ akadályozza, hanem csak gyávák élni...Gondolj bele abba, hogy ott fekszel a halálos ágyadon és rájössz arra, hogy soha nem volt ellenség a kapuban...Csak te ültél a küszöbön egész életedben. Vártad, hogy valaki engedélyt adjon, vagy nem tudom, hogy mire, és az egész életed elsétált melletted... A gyávaságodat meg egy idő után sorsnak nevezted el...Valljuk be, ez nem jó út.
A legtöbb ember egy seggfej. Ha nem hiszel nekem, akkor menj ki az utcára és kiáltsd el magad, hogy "hé seggfej!" A legtöbb ember oda fog fordulni.
Biztos, hogy őt szeretted? Vagy csak az érzést, amit hozzá társítottál..?
Ismét egy kemény téma...Népszerűtlen igazság: az érzelmi elérhetetlenség gyakran szándékos...
A kapcsolatokban az emberek tudják, mikor tartják vissza magukat. Tudják, mikor adnak gyengédséget elköteleződés nélkül. Mikor tartják felszínesen a beszélgetéseket. Mikor kerülik annak meghatározását, mi is van köztetek...Ez nem zavarodottság. Ez gondosan fenntartott távolság. Elég közel jön ahhoz, hogy jelen tartson, de elég távol ahhoz, hogy szabad maradjon.
Mert az érzelmi elérhetőség felelősséget jelent.
Egyértelműséget igényel. Következetességet. Érzelmi kockázatot. Teljesen jelen lenni valaki számára azt jelenti, hogy megismerhetővé válsz - és az, hogy ismernek, megszünteti a kétértelműség biztonságát...Az érzelmi elérhetetlenség megőrzi a lehetőségeket. Lehetővé teszi, hogy kapcsolódást kapj anélkül, hogy feladnád a függetlenségedet. Hogy részesülj az intimitás előnyeiből anélkül, hogy teljesen részt vennél benne.
Itt kezd nőni a bizonytalanság.
A szavakat kutatod biztosítékért. Elemzed a hallgatását. Tűnődsz, vajon az időzítés, a körülmények vagy a türelem végül áthidalják-e a szakadékot. De az őszinte szándékra épülő kapcsolatok nem igényelnek értelmezést. A jelenlét nem rejtőzik. Az elköteleződés nem töredékekben beszél. Az, aki érzelmileg befektetett a kapcsolatotokba, azt érezteti veled, hogy kiválasztott vagy - és nem hagy bizonytalanságban.
Az érzelmi elérhetetlenséget nem az határozza meg, amit valaki állít, hogy érez. Hanem az, amit következetesen ad. És amikor valaki az élete peremén tart téged, ahelyett, hogy a középpontjába engedne, az gyakran nem azért van, mert nem képes teljesen szeretni...Hanem azért, mert úgy döntött, hogy nem teszi.