Ár
A szex az az ár, amit a nők fizetnek a házasságért és a házasság az az ár, amit a férfiak fizetnek a szexért...
Az oly nehéz témák megtárgyalása mellett,melyekről beszélgettünk vagy beszélgetni fogunk,engedjétek meg,hogy hétről-hétre idézhessek "Mackóságok" kis naplómból,ahova közel két évtizede bejegyeztem olyan humoros és komolyabb idézeteket,dalszövegeket,gondolatokat,amelyek valamiért megérintettek,elgondolkodtattak,megnevettettek.Remélem,nektek is tetszik közülük néhány... Íme az erre a hétre való:
A szex az az ár, amit a nők fizetnek a házasságért és a házasság az az ár, amit a férfiak fizetnek a szexért...
Tegnap a munkahelyemen betegnek tettettem magam, hogy minél hamarabb hazamehessek. Ma nem jöttek be hatan, állítólag elkapták tőlem!
Amíg csak az egyik akarja jobban, addig ti ketten sosem fogtok találkozni igazán. Az egyik leggyakoribb és legfájdalmasabb kapcsolati mintázat az üldöző és a menekülő. Látszatra az egyik túl sok, a másik túl kevés...De valójában mindketten ugyanattól félnek, csak ellentétes irányba menekülnek tőle. Mert az üldöző kapaszkodik, kapcsolódni akar, mert nem tudja elviselni a távolságot, a bizonytalanságot, a csendet. Minden mozdulatát a félelem vezeti, az, hogy elveszíti a másikat. Ez a félelem gyakran gyerekkorból jön. Ott maradt egy elérhetetlen szülő, egy soha be nem zárt kapcsolat, egy "mindig vártam, hogy szeressenek" érzés. A menekülő viszont épp ettől a közelségtől menekül. neki a közelség veszélyt jelent. Ha valaki túl közel jön, felébred benne a régi tapasztalat: ha túl közel engedem, fájni fog. Így a közelségre bezár, a távolságra viszont nyílik.
És ez a két ember, mintha tökéletes koreográfiában táncolna...Az egyik lép egyet előre, a másik viszont kettőt hátra. Aztán amikor az üldöző elfárad, a menekülő hirtelen megijed a csöndtől és közeledni kezd. Így a dinamika újra indul...Mindkettő ugyanazt a sebet hordozza: a biztonság hiányát. Az üldöző azt tanulta, hogy a szeretetért küzdeni kell. A menekülő viszont azt, hogy a szeretetben el lehet veszni. Ezért az egyik a kapcsolatot keresi, a másik viszont az önvédelmet. És amíg nem ismerik fel, hogy nem egymástól kell megkapnia a biztonságot, hanem magukban kell megtalálni, addig a kapcsolat marad a végtelen hullámzásban...
A gyógyulás azzal kezdődhet, hogy az üldöző egyszer csak megáll. Amikor először nem fut utána, hanem csak lélegzik. És amikor a menekülő először nem fut el, hanem marad, akár félve, remegve, de marad. Mert a kapcsolatot nem a tökéletes egyensúly tartja meg, hanem az a pillanat, amikor mindketten hajlandóak megállni a saját mintájukban, és meglátni, mitől félnek igazán...
Akkor egyre összehangoltabb szexuális téren a férfi és a nő, ha például este mindkettőnek fáj a feje...
Nem akarok dicsekedni, de átmentem a másik szobába, és nem felejtettem el, miért indultam el! Igaz, ez a helyiség a WC volt, de akkor is!
Minden reggel két ajándékot kapsz:
a tegnap tanulságait
és a ma lehetőségeit.
Reggel nem volt kedvem felkelni, de eszembe jutott, vannak olyanok, akiket fel kell, hogy idegesítsek!
Egyszer ölelnél meg magadtól...
Megint elfelejtetted? Jó, mindegy...
Semmit nem lehet rád bízni!
Olyan jó lenne, ha ki tudnád fejezni, hogy szeretsz!
Mindig csak a szexre tudsz gondolni...
Mit nem adnék, ha lennének érzéseid...
Most sírni fogsz?
Na hagyjad, majd én megkeresem!
Néha komolyan olyan, mintha a fiam lennél..!
Ezeknél a mondatoknál a férfiak bezárnak. Itt nincs helye annak, hogy hibázhatnak, nincs helye annak, hogy tapasztalhatnak, és nincs helye annak, hogy őszintén, feltétel nélkül ők el lesznek fogadva...